Orosz terület lett az egyik legnagyobb magyar város, a lakók elképesztő borzalmakról számoltak be

A történelem viharai a Kárpát-medencében

Ha hihetünk a történelemkönyveknek, akkor a magyarság immár több, mint ezer éve telepedett meg a Kárpát-medencében - ennyi idő alatt pedig a történelem viharai sem kímélték hazánkat.

A középkorban a térség egyik legerősebb államalakulata volt a Magyar Királyság, a mohácsi vész után jött a török megszállás, majd a kiűzésük után a Habsburg-királyok vezetése, később az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka.

A 20. század viszont talán még a szokásosnál is mozgalmasabbra sikeredett: az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében megszűnt a királyság, az immár nem monarchisztikus berendezkedésű Magyarország elvesztette korábbi történelmi területeinek nagy részét - ezután pedig jött a második világháború, ami után 45 év szovjet uralom következett.

Öldöklő küzdelem egy magyar városért

Sok beszámolót lehet olvasni arról, hogy a második világháború borzalmait a hátországban a legutolsó időkig csak igen kevéssé lehetett érezni, 1944 vége felé azonban már hazánk is komoly hadműveletek terepévé vált.

Talán az egyik legöldöklőbb küzdelem az egykori királyi fővárosért, Székesfehérvárért folyt, ami rövid idő alatt háromszor is gazdát cserélt: pár hónap alatt állt szovjet és német fennhatóság alatt is.

Székesfehérvár különleges stratégiai jelentőséggel bírt, hiszen a Balaton, Budapest és a Dunántúl felé vezető utak metszéspontjában feküdt, ezért a hadvezetés mindkét oldalon kulcsfontosságú városként tekintett rá.

Ennek következtében 1944 végén és 1945 elején a megyeszékhely hadszíntérré vált, ahol nem egyszerűen átvonult a front, hanem újra és újra meg is állt.

A hadműveletek

A város 1944 decemberében először szovjet kézre került, majd a januári "Konrád 3" nevű hadművelet során a német és magyar csapatok visszafoglalták.

Ez azonban csak átmeneti állapot volt, hiszen márciusban újabb, minden korábbinál pusztítóbb támadás indult meg ellene - Székesfehérvár alig néhány hónap alatt többször is gazdát cserélt, miközben utcáról utcára, házról házra folytak a harcok.

A folyamatos ostromok során a város szinte teljesen megsemmisült, a tüzérségi támadások, a légibombázások és az utcai harcok következtében egész városrészek váltak lakhatatlanná. A lakosság hetekig, sőt hónapokig pincékben húzta meg magát, sokan ivóvíz, fűtés és megfelelő élelem nélkül: a mindennapokat a bizonytalanság és az állandó életveszély határozta meg.

A többszöri gazdaváltás nemcsak katonai, hanem civil szempontból is tragikus következményekkel járt: minden újabb bevonulás fosztogatással, erőszakkal és megtorlásokkal járt együtt, a város lakói pedig egyik hatalomtól sem remélhettek valódi védelmet.

Amikor 1945 tavaszán végleg elcsendesedtek a fegyverek, Székesfehérvár már nem ugyanaz a város volt, mint a háború előtt. A romok eltakarítása, az élet újraindítása hosszú éveket vett igénybe, a sebek pedig nemcsak az épületeken, hanem az emberek emlékezetében is mély nyomot hagytak.

Korabeli felvételek 1945 januárjából, miután a német visszafoglalták a várost - a pusztítás mértéke sokkoló:

_{forrás: mj}