Így halt meg Petőfi Sándor egyetlen fia, szörnyű végzet érte el a fiút

Petőfi Sándor mindössze 26 évesen halhatott meg a segesvári csatában, napokkal az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverését megelőzően. A költőfejedelem mártírként, az orosz intervenció következtében kialakuló túlerőben lelhette halálát. Egyes szemtanúktól származó vallomások szerint már a csatatéren meghalt, más információk szerint viszont hadifogságba kerülhetett. Az biztos, hogy Petőfi halálával/eltűnésével szomorkás sors várt feleségére és fiára.

Kevesen tudják, de a sokat betegeskedő és nélkülöző Petőfire élete utolsó éveiben nemcsak a szakmai siker, de magánéleti boldogság is rátalált. Feleségül vehette élete szerelmét, Szendrey Júliát, aki még 1848 őszén életet adott első és egyetlen gyermeküknek, Zoltánnak. A korábban kissé léha és szabadszelleműen csapodár költőnek még a művészete is megváltozott, miközben teljesen megkomolyodott a családi kötelezettségei révén. Igaz, a hazaszeretete mindenek felett állt, lévén képtelen volt lemondani az ideájáról, miszerint neki is fegyvert fogva kell harcolnia a haza függetlenségéért.

Petőfit a szabadságharc katonai vezetői és művész barátai is próbálták távol tartani a csatatértől, ám mint tudjuk, nem láthatta felnőni fiát. Aki a költő nélkül is úgy cseperedett fel, hogy végig annak árnyékában létezett.

Zoltán még az apjánál is könnyedebb életet élt. A debreceni középiskolát sem tudta elvégezni, mert tanulmányi és magatartási gondjai miatt eltanácsolták, anyja és mostohaapja legnagyobb bánatára. Zabolátlan természete állandóan apja súlya alatt rogyadozott. Mindenhol a legendás költő fiát látták benne, és azt várta tőle a közvélemény, hogy Petőfi nyomdokába lépve nagy költő lesz.

Nem lett. Pedig igyekezett számos verset kiadni a kezei közül, de legjobb esetben is csak középszerűek voltak költeményei. Továbbá próbált vidéki színészként is befutni, ám szintén nem sok sikert könyvelhetett el a színpadon. Kimondottan tehetségtelennek tartották. Eközben többször is voltak egészségi problémái is Zoltánnak, aki egyre nehezebben viselte azt, hogy feleslegesen mérik apjához.

A szomorú vég

Keresztapja, Arany János vagy nagybátyja, Petőfi István ugyan szerették volna a megfelelő út felé terelni, azonban Zoltán alig 22 évesen, 1870-ben hunyt el egy súlyos és gyors lefolyású tüdőbajban. A fiatalember tragikus sorsáról talán a legjobban pár évtizeddel később Kosztolányi Dezső írt:

„Vajon akart-e nagy lenni? Aligha. Egyáltalában semmit se akart. Egyetlen zseniális tette az, amit apja jegyzett föl róla, hogy kéthetes korában óriási erőlködéssel felült az ágyában. Azután semmi se történt. Gyerekes kapkodással másolja apja leggyöngébb verseit és az apja életét… Ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája. (…) Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is (…). Neki is sikerül kicsapatni magát az iskolából, consilium abeundit kap, és ő is színész lesz, koplal és faluz, ripacsok közt nyomorog, kártyázik, csókolódzik és iszik. Gyorsan pergő változatban játssza le – sokszorosan megkicsinyítve – az apja életét” 

- idézte a 24.hu a nagy irodalmárunkat.

Vannak még további titkai is Petőfi Zoltánnak: