1000 éves leírás került elő a magyarokról, 3 botrányos mondattal a földig gyalázza a magyarokat a szerző, de vajon miért?

Az írás szerzőjének nem Magyarország területével, sokkal inkább az itt lakó magyarokkal volt problémája, akiket barbár népnek tartott. A magyar földeket ezzel ellentétben kifejezetten szépnek tartotta:

Ezt a régtől Pannóniának nevezett tartományt, mivel köröskörül erdőségek és hegyek, főként az Appenninek övezik, amelynek belseje a róna tágas síksága, és amely a folyók és folyamok futásától ékes, a különböző fajú vadakban dús erdőkben bővelkedik, oly gazdagnak ismerik természettől fogva virágzó szépsége és földjeinek termékenysége miatt, hogy szinte Isten paradicsomának, vagy a hírneves Egyiptomnak látják.

– írja Freisingi Ottó püspök a Kárpát-medencéről és Magyarország területéről az államalapítás után, amikor egy 1147 és 49 közötti keresztes hadjárat alkalmából III. Konrád kísérőjeként hazánk területére látogatott – derül ki egy tanulmányból.

A magyarokról már nem volt ilyen jó véleménnyel

Ezek a magyarok visszataszító külsejűek, mélyen ülő szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, hogy martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.

– írja a püspök a magyarokról. Freisingi Ottó továbbá a magyar városokkal sem volt megelégedve:

Ámbár hajlékaik falun és városon is a legsilányabbak, tudniillik nádból vannak, a fából valók pedig ritkák, kőből meg a legritkábbak, mégis egész nyáron és ősszel sátrakban tanyáznak.

Mi lehetett az ellenérzés oka?

A Magyar Fejedelemséget két eltérő vallás, két különböző kultúra határán alapították a honfoglalás után, ebben a kereszttűzben pedig az államalapítóknak szövetségeket kellett kötniük, hogy a fejedelemség fennmaradhasson. Viszont a magyarok nem kezdtek egyből bele a diplomáciai tárgyalásokba – épp ellenkezőleg: a honfoglalást követően kalandozó hadjáratokat indítottak, elsősorban a térségben lévő két nagyhatalom, Bizánc és a Frank Birodalom ellen.

Végül nyugat felé fordultunk

A kalandozásokat és a rablóhadjáratokat nem lehetett sokáig fenntartani a két nagyhatalom szorításában: I. Ottó német-római császár a Bizánci Birodalom szövetségese lett, ami veszélyt jelentett ránk nézve: félő volt, hogy a két nagyhatalom felosztja egymás között a környékbeli területeket, így a Kárpát-medence és környéke is könnyen a célkeresztjükbe kerülhetett volna. Ezért a Magyar Fejedelemség – pontosabban Géza fejedelem – hittérítőket kért a császártól – írja egy cikkében a Qubit.

Géza felveszi a kereszténységet

974-ben Géza megkeresztelkedett, a nyugati papok pedig elkezdték megtéríteni a magyar lakosságot. Géza szakított az Árpád-ház örökösödési szokásaival, halála után fia, Vajk – azaz keresztény nevén István – lett előbb a fejedelem, majd megkeresztelkedése után a király.

Koppány ezt nem hagyja annyiban

Koppány a régi magyar szokásokra hivatkozva magának követelte a magyar fejedelmi tisztséget, és hamar világos lett, hogy az összecsapás Koppány és István között elkerülhetetlenné vált. Koppány serege kizárólag magyar könnyűlovasokból állt, István pedig ezek mellett német és magyar nehézlovasokat, valamint gyalogos katonákat is csatába vitt.

István legyőzi Koppányt

A két sereg 997-ben, Veszprém környékén találkozott egymással, ahol egy véres csata után István csapatai kerekedtek felül Koppány seregén. A csatában maga Koppány is elesett.

István győzelme után felnégyeltette Koppány testét, és az ország négy különböző pontjára helyezte.

István a király

Kereken 1000-ben magyar küldöttség ment Rómába II. Szilveszter pápához, ahol jelen volt III. Ottó császár is. Valószínűleg együtt döntöttek István kérésének támogatásáról. Végül úgy határoztak: Istvánt királlyá kell koronázni. Ez legitimálta Istvánt, akit 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronáztak meg, ezzel megszületett a keresztény, független Magyar Királyság.

Innentől már egyszerűbb volt a helyzet, de nem konfliktusmentes

István király a koronázása után még hosszú évekig harcolt a hatalmát veszélyeztető törzsfőkkel, míg végül sikerült egységbe kovácsolnia a Kárpát-medencét és megszilárdítania a keresztény magyar államot. Külső támadásokkal is szembe kellett néznie, de győzelmeivel megerősítette a királyság függetlenségét.

Erre lehetett irigy a püspök

Freisingi Ottó nagyon csodálta a Kárpát-medencét, azonban azt nagyon sajnálhatta, hogy – főként István keménykezű uralkodása miatt – Magyarország szerezhette meg a területet. István királyról, a honfoglalásról és az államalapításról az Autentika csinált egy részletes videót: