Iszonyatos, amit a lengyelek tettek a trianoni békediktátum után, ez minden magyra törikönyvből kimarad

Trianon tragédiája

A magyarság a történelme során megélt pár turbulens időszakot, a 20. század viszont még ebből az erős mezőnyből is kiemelkedett. Az 1900-as éveket még Osztrák-Magyar Monarchiaként kezdtük, ez viszont nem tartott sokáig - sokat nem kellett várni az első világháborúra, aminek a záróakkordja a trianoni békeszerződés volt.

A magyar történelmi emlékezetben Trianon a mai napig a legnagyobb nemzeti tragédiánkként van számon tartva, nem véletlenül: a szerződés következményeként hazánk elvesztette lakossága és területe nem elhanyagolható részét.

A trianoni békeszerződés nagyjából garantálta, hogy Magyarország és a szomszédos államok viszonya soha ne legyen felhőtlen - arról viszont már jóval kevesebb szó esik, hogy a hazánkkal hagyományosan jó viszonyt ápoló Lengyelország hogyan is állt a dologhoz.

Lengyelország az első világháború után

Bár a magyar-lengyel barátság történelmi gyökerei erősek voltak, Varsó döntéseit nem érzelmi alapon hozta meg, hanem a saját államépítésének szempontjai szerint.

A frissen újjáalakult Lengyelország több fronton is érintett volt területi vitákban, a békeszerződések pedig rájuk nézve sem hoztak egyértelmű megoldást: Galícia, Cieszyn Szilézia, Árva és Szepesség kérdései nyitva maradtak, így Varsó számára a trianoni béke nem jelentett stabilitást, inkább újabb bizonytalanságot.

A lengyel álláspontot alapjaiban határozta meg, hogy az ország ekkor a bolsevik Oroszországgal vívott háborúban próbálta megőrizni saját létét. 1920 nyarán Varsó tényleg a túlélésért küzdött: a Vörös Hadsereg már a főváros kapujánál állt, és reális veszély volt, hogy a frissen újjáalakult lengyel állam összeomlik.

Ebben a helyzetben a lengyel kormány a keleti frontra koncentrált, elsődleges célként a bolsevik előrenyomulás megállítása jelent meg.

A szerződés ratifikálása

Ilyen körülmények között a lengyel vezetés egyetlen újabb konfliktust sem engedhetett meg magának. A térségben több vitás kérdés is élesen napirenden volt, különösen Csehszlovákiával, amellyel a felosztásra váró határvidékek miatt már eleve feszült volt a viszony.

Varsóban pontosan tudták, hogy a trianoni békeszerződés ratifikálása csak tovább mélyítené a feszültséget, hiszen a dokumentum nem a lengyel érdekek szerint rendezte a vitatott területek helyzetét - a kormány ezért úgy döntött, hogy bár aláírja a békét mint diplomáciai gesztust a nagyhatalmak felé, a végleges jóváhagyást szándékosan elhalasztja.

A ratifikáció elmaradása így tudatos politikai jelzés volt: Lengyelország ezzel azt üzente, hogy nem fog olyan döntést szentesíteni, amely a saját határkérdéseit rendezetlenül hagyja, miközben a térségben már így is túl sok bizonytalanság volt.

Lengyelország hozzáállása a trianoni békeszerződéshez: