Kiderült Trianon egyik iszonyatos hazugsága, az aláíró árulta el, mi történt az aláírásnál pontosan
A legilletékesebb leplezte le a hazugságot.
A 20. század viharai
A Kárpát medence történelme mindig is mozgalmas volt, de a huszadik század még a szokásosnál is eseménydúsabbra sikeredett.
Az első világháború lezárultával megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, ezzel együtt pedig egy olyan politikai és gazdasági keret is darabokra hullott, amelyben a magyar állam évszázadokig működött.
A trianoni békeszerződés nemcsak a határokat rajzolta át, hanem a magyar társadalom egészének önképét is megrázta: az ország területének és lakosságának jelentős része került idegen fennhatóság alá, ami azóta is a magyar történelem egyik legfájdalmasabb tragédiájaként él a köztudatban.
Iszonyatos helyen van a magyarok őshazája, itt még eddig senki nem kereste
Olvass tovább...
Benárd Ágost szerepe és élete
A békeszerződést magyar részről Benárd Ágost írta alá - igen jelentős személy volt, akinek ma már szinte csak azok ismerik a nevét, akik mélyebben is foglalkoznak a témával.
Benárd Ágost Budapesten született nemesi családban, 1880-ban. Orvosként kezdte pályáját, belgyógyászként és sebészgyakornokként dolgozott, majd az első világháborúban hadiorvosként ötven hónapot szolgált a fronton. .
A Tanácsköztársaság bukása után politikai szerepet kapott, később népjóléti és munkaügyi miniszterként dolgozott. Élete végéig aktív közéleti és publicisztikai tevékenységet folytatott, bár a politikától a második világháború kitörésekor visszavonult.
Így halt meg Ady Endre, ennél nincs kegyetlenebb vég, nem véletlenül nem írnak róla hosszabban
Olvass tovább...
Az aláírás körülményei
A trianoni békeszerződés aláírása 1920. június 4-én történt a Nagy Trianon kastélyban. Benárd Ágost tiltakozásként már az első pillanatban jelezte, hogy nem tekinti ünnepélyes eseménynek a rákényszerített aláírást: nem fogadta el a számára felkínált széket, hanem állva írta le a nevét.
A ceremóniára készített díszes tollat is visszautasította, helyette a szállón talált, egyszerű, rozsdás, puhafa szárú tollal írta alá a dokumentumot - a gesztusa tudatos üzenet volt arról, hogy Magyarország nem saját akaratából vállalta a békeszerződést, hanem külső kényszer hatására.
Későbbi visszaemlékezéseiben világosan leírta, hogy a díszes toll, amelyet ma a Hadtörténeti Múzeumban őriznek, soha nem is volt a kezében, az ott őrzött tárgy legfeljebb jelképes kellék, de semmi köze ahhoz a pillanathoz, amikor a magyar delegáció képviseletében kénytelen volt aláírni a békeszerződést.
A Magyarságkutató Intézet munkatársainak előadása Benárd Ágostról:
