Kiderült Trianon egyik iszonyatos hazugsága, az aláíró árulta el, mi történt az aláírásnál pontosan

A 20. század viharai

A Kárpát medence történelme mindig is mozgalmas volt, de a huszadik század még a szokásosnál is eseménydúsabbra sikeredett.

Az első világháború lezárultával megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, ezzel együtt pedig egy olyan politikai és gazdasági keret is darabokra hullott, amelyben a magyar állam évszázadokig működött.

A trianoni békeszerződés nemcsak a határokat rajzolta át, hanem a magyar társadalom egészének önképét is megrázta: az ország területének és lakosságának jelentős része került idegen fennhatóság alá, ami azóta is a magyar történelem egyik legfájdalmasabb tragédiájaként él a köztudatban. 

Benárd Ágost szerepe és élete

A békeszerződést magyar részről Benárd Ágost írta alá - igen jelentős személy volt, akinek ma már szinte csak azok ismerik a nevét, akik mélyebben is foglalkoznak a témával.

Benárd Ágost Budapesten született nemesi családban, 1880-ban. Orvosként kezdte pályáját, belgyógyászként és sebészgyakornokként dolgozott, majd az első világháborúban hadiorvosként ötven hónapot szolgált a fronton. .

A Tanácsköztársaság bukása után politikai szerepet kapott, később népjóléti és munkaügyi miniszterként dolgozott. Élete végéig aktív közéleti és publicisztikai tevékenységet folytatott, bár a politikától a második világháború kitörésekor visszavonult.

Az aláírás körülményei

A trianoni békeszerződés aláírása 1920. június 4-én történt a Nagy Trianon kastélyban. Benárd Ágost tiltakozásként már az első pillanatban jelezte, hogy nem tekinti ünnepélyes eseménynek a rákényszerített aláírást: nem fogadta el a számára felkínált széket, hanem állva írta le a nevét.

A ceremóniára készített díszes tollat is visszautasította, helyette a szállón talált, egyszerű, rozsdás, puhafa szárú tollal írta alá a dokumentumot - a gesztusa tudatos üzenet volt arról, hogy Magyarország nem saját akaratából vállalta a békeszerződést, hanem külső kényszer hatására.

Későbbi visszaemlékezéseiben világosan leírta, hogy a díszes toll, amelyet ma a Hadtörténeti Múzeumban őriznek, soha nem is volt a kezében, az ott őrzött tárgy legfeljebb jelképes kellék, de semmi köze ahhoz a pillanathoz, amikor a magyar delegáció képviseletében kénytelen volt aláírni a békeszerződést.

A Magyarságkutató Intézet munkatársainak előadása Benárd Ágostról: