Ezek voltak Nagy Imre utolsó szavai, 3 kegyetlen szó, a hangfelvételbe beleborzongsz

Az 1956-os forradalom

Az 1956-os forradalom a magyar történelem legdicsőségesebb és egyben legtragikusabb fejezetei közé tartozik. A Rákos-diktatúra embertelenségét nem bírta tovább az ország, az október 23-i gyűlések végül nyílt fegyveres konfliktusba torkolltak az államhatalom ellen.

A forradalmat mint tudjuk, leverték, de ez közel sem annyira egyszerű. A hazai kommunista vezetés a szovjetek segítségét kérték, akik tulajdonképpen óriási haderőt mozgattak meg Budapest felé, itt tesztelték az akkor újnak számító Ak-47-es gépfegyvert és a T-54-es harckocsikat is.

November 4, a szovjet ellentámadás kezdete

A mai napi pontosan ezért szomorú dátum, a "Forgószél" névre keresztelt szovjet ellentámadás ugyanis ezen a napon indult meg. A támadást vezető Konyev marsall roppant magabiztos volt, úgy véltem, pár nap alatt leveri a szabadságharcot, de a nagyrészt civilekből álló forradalmárok meglepően kemény ellenállást tanúsítottak, a legtöbb beszámoló szerint a harcok csak november 12-én értek véget.

Ebben a turbulens 2-3 hétben rengeteg dolog történt itthon, nem csak az utcákon, hanem a politikai fronton is - feltétlenül érdemes megemlíteni Nagy Imre nevét, aki a köztudatban egyfajta '56-os mártír miniszterelnökként híresült is.

Nagy Imre politikai pályafutása

Nagy Imre és társai újratemetése 1989-ben a magyarországi kommunizmus végét jelentette - Nagy Imréről viszont bajosan lehet állítani, hogy antikomunnista lett volna.

Nagy Imre az SZKP-nak is tagja volt, csekista képzést kapott, egyes történészek feltételezése szerint még a cári család meggyilkolásában is tevőleges szerepet vállalt, később is évekig élt a Szovjetunióban (feleségével együtt állampolgár is volt), ahol a szovjet pártvezetésből a legszorosabb viszony a rettegett titkosszolgálati vezetőhöz, Lavrentyij Berijához fűzte.

A Rákosi-diktatúra egyik legkegyetlenebb intézkedése a padláslesöprés volt, amikor a friss kommunista vezetés a parasztok terményeit erőszakkal vette el, Nagy Imre pedig földművelésügyi miniszterként a kidolgozásában is részt vett, közvetlenül hozzájárulva az ezt követő éhínséghez.

Az 1956-os forradalom alatt a minisztertanács vezetője volt, ő mondta el a híres beszédet, miszerint "csapataink harcban állnak " - ez egyébként ebben a formába nem volt igaz, a reguláris hadsereg kevéssé vett részt a harcokban (bár akadtak katonák, aki a felkelőkkel tartottak, ők sem hivatalosan a hadsereg részeként léptek fel a szovjetek ellen).

1958-ban hazaárulásért kivégezték, Kádár Jánost élete végéig nyomasztotta ezt, a tárgyalásán az utolsó szó jogán csak ennyit mondott:

"Kegyelmet nem kérek."

Nagy Imre utolsó szavai: