
Spanyolország megőrül egy magyar ételért, a nevétől azonnal padlót fogsz
Olvass tovább...


Alaposan feladta a leckét a tudósoknak a felfedezés.
A múmiák az emberiség egyik legkülönösebb és legidőtállóbb tanúi. Az ókori Egyiptom piramisaiból előkerült testek évezredeken át őrizték az élet és halál közti határ misztikumát, de a mesterséges mumifikálás gyakorlata valójában sokkal régebbi.
A természet is képes hasonló csodára: jégbe fagyott vadászok, mocsarak mélyén konzerválódott testek bizonyítják, hogy az elmúlás nem mindig végleges. Talán az egyik legkülönlegesebb lelet Észak-Olaszországból került elő - egy háromszáz évvel ezelőtt eltemetett kamaszfiú, akinek teste a föld alatt zölddé vált.

Olvass tovább...
A fiú maradványaira 1987-ben bukkantak egy bolognai villa pincéjében. Rézből készült koporsóban nyugodott, amely a bomlás során nemcsak megőrizte, hanem át is alakította a testét.
A radiokarbon-vizsgálatok szerint a fiú 1617 és 1814 között halt meg, halálának okát azonban nem sikerült megállapítani. A réz antimikrobiális tulajdonságai miatt gátolta a szövetek bomlását, ugyanakkor a testnedvekből szivárgó savak reakcióba léptek a fémmel.
Az így keletkező rézionok lassan kiváltották a csontok kalciumát, és mélyzöld árnyalatot adtak a csontváznak. A bőrön közben patina alakult ki - ugyanaz a halványzöld rézbevonat, amit bronzszobrokon is látunk. A test szinte teljesen épen maradt, csupán a lábfejek hiányoznak.

Olvass tovább...
A kutatásban régészek, fizikusok, antropológusok és genetikusok dolgoztak együtt, hogy feltárják, miként jöhetett létre ez a természeti-kémiai különlegesség. A koporsó alja idővel megrepedt és amikor az oldódó savak kiszivárogtak, a test hűvös, oxigénszegény környezetbe került - ez tovább lassította a bomlást.
Annamaria Alabiso, a projekt vezetője szerint a felfedezés alapjaiban változtatja meg a tudomány szemléletét:
„A réz nemcsak konzervált, hanem átalakította a testet - új életet adott neki a halál után.”
A zöld múmia:
forrás: newscientist