Magyarország nyugati határán olyan szuperbunkert építettek a föld alá, hogy attól leesik az állad, a Szent Koronát is őrizték itt

Magyarország és a magyarság történelmének számtalan homályos részlete van, amelyek könyvek és kötetek sokaságát töltik meg. Az egyik legizgalmasabb a magyar szent korona, amelynek eredete roppant nagy vitákat generált mindig is. Az állítólag bizánci eredetű alapra készített keresztény uralkodói fejdísz mindazonáltal a világ egyik legrégebbi, épségben megőrzött koronája. Csak nagyon kevés nemzet van, ahol ilyen nagy megbecsülésnek és szerencsés megmaradásnak örvend ez a királyi ékszer. Pedig az elmúlt évszázadokban néha nagyon közel állt ahhoz a korona, hogy örökre nyoma vesszen. 

Többek között a második világháború zűrzavarában is majdnem szem elől tévesztettük, ám a koronaőrök hatékony és sikeres munkájának köszönhetően megmenekült a szovjet fosztogató hordától. 

Hazánk nyugati felén található Kőszeg városa. Ott pedig egy titokzatos pincerendszer bújuk meg a föld alatt, amely egykor a magyarok egyik legirigyeltebb kincsét rejtette. 1944. decemberében a háború már elérte Magyarország területét. A szovjetek kelet felől fenyegették a helyzetünket. Ezért volt szükség a koronaőrző bunker segítségére. Szinte a falakon érződik a feszültség, amit az egykor ide belépők érezhettek a történelem káoszában.

A veszprémi pihenő után 1944. december 6-án kerülhetett a szent korona a Kőszeg melletti Kálvária-domb alatti bunkerbe és pincerendszerbe. És a koronázási ékszer aztán hónapokig itt telelt át a vészterhes időket, várva az események alakulását a világháború utolsó szakaszában. Lényegében ez volt az utolsó, tartós állomáshelye a koronának, hogy aztán hosszú évtizedekre

az Egyesült Államokban élvezze a vendégszeretet.

A bunker építése már 1944 végén megkezdődött, ami a korszak légitámadás-veszélyeiről, frontközeli létünkről tanúskodik. A beton- és téglaívek, a vaskeretes ajtók, a több szinten elhelyezkedő járatok mind azt a célt szolgálták, hogy az értéket biztonságban tudják. Urbex-szemmel különösen izgalmas: az építmény az őrség és az ereklye kettős szolgálatában állt.

A bunkerrendszerben töltött idő rövid volt, ám sorsdöntő: a korona március 27-28-án virradóra hagyta el az országot Kőszegnél.

Azóta is ez a helyszín számít különlegesnek: rövid ideig ugyan, de Magyarország legfontosabb történelmi ereklyéje itt húzódott meg, miközben a világ lángolt körülötte. A bunkert tehát nem csak katonai védműként, hanem szimbolikus oltárként is felfoghatjuk: az ország jelképét rejtegették itt.

A helyszín ma látogatható, de csak korlátozottan, vezetett formában. A látogatónak ajánlott tiszteletben tartani a hely hangulatát: a bunker homályában minden lépésnek súlya van, a falak nem csak létesítményként állnak, hanem emlékhelyként is. Urbex-rajongóknak különösen izgalmas, hiszen a rendeltetése és a története ritka kombinációt ad:

nem pusztán rom, hanem élő múlt.

Amikor tehát a kőszegi Kálvária-domb alá lépsz, ne csak az alagút hűvösét érezd: gondolj arra is, hogy talán ott, ahol most a fény gyengén szűrődik be, egykor a Szent Koronát rejtegették, egy hazáért futó, sorsfordító pillanatban. A falak csendjében ott van az „Ahol korona van, ott van Magyarország” mondás súlya, és a mennyezet alá rejtett történelmi feszültség emlékezete.

A kőszegi bunker története röviden: