Amit az 1900-as évek női a testükbe rejtettek, az ma is felfoghatatlan, zavarba jöttek a tudósok

Vannak történelmi korszakok, amiket a szépség megszállottsága határozott meg. De amit a viktoriánus kor hölgyei tettek a testükkel – pontosabban a testük belsejével –, az még a legedzettebb tudósokat is zavarba hozta. Ez nem egy horrorfilm forgatókönyve. Ez valóság volt.

A szépség ára: a „csoda”, amit lenyeltek

A 19–20. század fordulóján a karcsúság a gazdagság és az önfegyelem jelképe lett. A nők minden lehetséges módszert kipróbáltak, hogy megszabaduljanak a „felesleges” kilóktól — még olyat is, amit ma már felfoghatatlannak tartunk.

A divatmagazinokban és apróhirdetésekben hirdettek egy különös tablettát, ami állítólag „természetes úton” segít lefogyni. A nők pedig hittek benne, és gondolkodás nélkül lenyelték. Amit azonban valójában a testükbe juttattak, az egy élő parazita volt – egy szalagféreg petéje.

A parazita, ami a testben „dolgozott”

A módszer elmélete ijesztően egyszerű volt: a lenyelt petéből a bélrendszerben féreg kelt ki, ami onnantól kezdve „elintézte” a fogyást. A féreg minden falatból magának vett el, ami azt jelentette, hogy a gazdatest – vagyis a nő – látványosan veszíteni kezdett a súlyából.

Csakhogy a dolognak ára volt. A szalagféreg akár 9 méteresre is megnőhetett, és a testben vándorolva okozhatott fejfájást, látászavarokat, epilepsziát vagy akár agyi gyulladást is. Mégis, az 1900-as évek női hajlandók voltak vállalni ezt a kockázatot – mert a tükörben látott eredmény mindent megért.

Amikor a tudomány is visszarettent

A történészek szerint a viktoriánus korszakban az orvostudomány még maga is bizonytalan volt: nem ismerték a fertőzések veszélyét, a higiénia fogalmát pedig gyakran a luxus kategóriájába sorolták. Ezért a „szalagféreg-diéta” eleinte nem is számított tabunak, hanem forradalmi trükknek.

Csak évtizedekkel később, mikor a modern orvostudomány elemezni kezdte a korabeli beszámolókat, derült ki, milyen elképesztő mértékű önpusztítást vállaltak a nők. A kutatók szó szerint zavarba jöttek, amikor a régi orvosi jegyzetek és hirdetések alapján rekonstruálták, milyen módszerekkel „távolították el” a férget a testből.

A horrorba hajló „gyógyítás”

A „kúra” lezárása legalább annyira borzalmas volt, mint maga a diéta. Miután a nő elérte a kívánt testsúlyt, a parazitát valahogy el kellett távolítani a szervezetéből – amihez több „módszert” is alkalmaztak:

• Az orvos napokig éheztette a beteget, hogy a féreg éhes legyen, majd ételillatot csalogatott a közelébe, remélve, hogy „kijön”.

• Máskor meleg vízbe ültették a nőt, hogy a féreg „kimeneküljön” a test másik végén.

• A legveszélyesebb módszernél egy fémkampós eszközt kellett lenyelni, amellyel elméletileg megfogták volna a férget – de valójában sokan belehaltak az eljárásba.

A viktoriánus kor szépségideálja tehát nemcsak veszélyes volt, hanem szó szerint halálos is.

A szépség sötét oldala

A történet ma szinte felfoghatatlannak tűnik. De a lényege időtlen: az emberek mindig hajlandók voltak kockáztatni az egészségüket, ha cserébe elérhetik az „ideális” testet. Csak míg ma ez retusált képek és szűrők formájában jelenik meg, száz évvel ezelőtt ez egy élő lény volt, amit önként engedtek be a testükbe.

És talán ezért jönnek ma is zavarba a tudósok, amikor felidézik ezt az időszakot. Mert a viktoriánus nők a testüket szó szerint csatatérré tették – a szépség nevében.

Forrás: