Előkerült a 14. aradi vértanú megrendítő búcsúlevele, hátborzongató olvasni is

Október 6-a minden évben az aradi vértanúk emléknapja, amelyen emlékezünk azokra, akik életüket áldozták a hazájukért és a szabadságért, ez a nap 2001-ben lett hivatalosan is gyásznap Magyarországon. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc szörnyű megtorlással járt, a nemzet sokáig nem is tért magához,

miközben az ország több részében csendesen demonstráltak a felálló új rendszer ellen.

Az aradi 13 vértanú igazságtalannak tartotta az ítéletet, a kivégzéseket, az utolsó szavaik is erről árulkodnak, ám a büntetést, a halált büszkén viselték. A szabadságharc után Haynau kőkemény rendszert vezetett be az ország területén, példátlan volt a megtorlás mértéke, nagyon sokan kaptak évtizedekre szóló börtönbüntetést is, miközben 150 embert ki is végeztek a forradalom bukása után.

Batthyány Lajost is letartóztatták, később pedig Pesten  ki is végezték, őt szokták a 14 aradi vértanúnak is hívni. Előbb felségárulás vádjával börtönbüntetést kapott, majd később változtatták meg az ítéletet halálbüntetésre. Csak október 5-én értesült erről, addig biztos volt benne, hogy nem végzik ki, de felsőbb nyomásra változtattak az ítéleten.

Búcsúlevelében megrázó sorokat írt, őszinte vallomást tesz az ítélet ellen is, többek között azt olvashatjuk:

"…az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem."

Feleségéhez, Zichy Antóniához pedig így kezdte a levelét:

"Drága Nőm!

Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg Neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el őt magadtól."

(Forrás: 24.hu, Múlt-Kor)