Óriási idegen lény múmiáját nyitották fel Egyiptomban, alig vannak válaszok

Amikor a régészek felnyitottak egy hatalmas, díszes szarkofágot az egyik egyiptomi föld alatti katakombában, nem egy fáraó vagy egy főpap maradványait találták benne. A vászonpólyák egy óriási, nem emberi lény tökéletesen megőrzött testét rejtették, amelynek kiléte és a körülötte lévő kultusz az ókori Egyiptom egyik legbizarrabb és legkevésbé értett titkát tárta fel. A felfedezés egy olyan világba enged bepillantást, ahol az istenek a földön jártak és ahol egy egész iparág épült a halálukra.

Az isten, aki a földön járt - Az Ápisz-bika rejtélye

A különös múmia egy Ápisz-bikáé volt, amely az ókori egyiptomiak hite szerint nem csupán egy állat, hanem egy isten - kezdetben Ptah, a teremtő, később Ozirisz, az alvilág ura - földi megtestesülése volt. Nem akármelyik bika válhatott azonban istenné. A kiválasztott állatnak nem kevesebb, mint 28 különleges külső jegynek kellett megfelelnie: a homlokán például egy tökéletes, háromszög alakú fehér foltnak kellett lennie, a nyelvén pedig egy szkarabeuszbogár körvonalának kellett kirajzolódnia.

A kiválasztott Ápisz-bikát valóságos luxusban tartották: saját szentélyében élt, ahol a papok minden nap masszírozták és a legfinomabb ételekkel kényeztették.

Az életmód azonban néha túl sok volt: a Múlt-kor cikke szerint néhány bika nem bírta a túltáplálást és szívrohamban halt meg, mielőtt beteljesíthette volna isteni sorsát.

A halál mint iparág, ez a mumifikálás sötét oldala

Amikor az Ápisz-bika elpusztult, egész Egyiptom gyászba borult. A mumifikálása pontosan 70 napig tartott, akárcsak egy fáraóé, majd hatalmas pompával temették el a Szakkarában található, föld alatti katakombarendszerben, a Szerapeumban. A gyászidőszak leteltével a papok azonnal új, isteni jegyekkel rendelkező borjú felkutatására indultak.

Ez a ciklikusság egy hatalmas és kegyetlen iparágat hozott létre. A régészek több millió állatmúmiát találtak Egyiptom-szerte - macskákat, íbiszeket, krokodilokat -, amelyeket valóságos "múmiagyárakban" tenyésztettek és öltek le, hogy a hívők megvásárolhassák és felajánlhassák őket az isteneknek.

Az állatokat azonban nem csak isteni megtestesülésként vagy áldozatként mumifikálták. Sokszor praktikus okokból, a túlvilági élethez szükséges "élelmiszercsomagként" kerültek a sírokba. Tutanhamon fáraó sírjában például 14 ládányi mumifikált húst - kacsát, libát, marhalábszárat - találtak. Máskor pedig hűséges társként temették el őket, mint azt a papot, akinek a lábainál a bebalzsamozott kiskutyája feküdt. Az Ápisz-bika kultusza és az állatok tömeges mumifikálása így egy olyan kettős világot mutat be, ahol az istenek iránti mély tisztelet és egy kegyetlen, profitorientált iparág élt egymás mellett.

Az egyik felejthetetlen látványt itt lehet megtekinteni: