Leleplezték a magyar történelem oltári nagy hazugságát, minden könyvet újra kell írni ezek után?

Halálos titkok a magyar történelemben – összeesküvés áldozatai voltak királyaink?

Időről időre felbukkan a gondolat, hogy a középkor magyar királyai valójában nem természetes módon hunytak el, hanem összeesküvések sorozatának áldozatai lettek.

Egyes elképzelések és legendák szerint királyaink nem természetes módon veszítették életüket, hanem szándékosan segítették elő a végüket, hogy megnyissák az utat a későbbi Habsburg hatalomátvétel előtt.

Ezt a nézetet erősítette fel a kilencvenes évek elején Grandpierre Kolozsvári Endre könyve, amely szerint a magyar történelemben végigvonul egy rejtett gyilkosságsorozat.

Művében matematikai módszerekkel próbálta alátámasztani, hogy a magyar királyok rövidebb ideig uralkodtak és fiatalabban haltak meg, mint osztrák társaik. Könyvében ezt egyfajta „gyorsuló és lassuló ritmusok” váltakozásaként írta le.

A statisztika csapdájában – hogyan és miért torzult a királyokról gondolt elmélet?

Grandpierre vizsgálata szerint az Árpád-ház uralkodói átlagosan kevesebb ideig éltek, mint a későbbi Habsburg-dinasztia tagjai. Azonban az adatokkal több probléma is volt: bizonyos esetekben téves életkorokat tüntetett fel, más esetekben figyelmen kívül hagyott rövid ideig trónon ülő uralkodókat. Így az elmelet alapjai erősen megkérdőjelezhetők.

Ha a számokat pontosítjuk, kiderül, hogy a magyar uralkodók adatai nem térnek el látványosan a szomszédos országok királyainak átlagaitól. A dán, norvég vagy svéd trónörökösök még rövidebb ideig uralkodtak, és fiatalabb korban hunytak el.

Grandpierre ennek ellenére arra következtetett, hogy a magyar uralkodókat valamilyen külső erő érte, míg az osztrák dinasztia esetében ennek nem találta nyomát.

Könyvében sorra vette a középkori magyar királyok haláláról szóló forrásokat, és többségükről úgy vélte, rejtett vagy közvetlen utalások bizonyítják, hogy erőszakos halált haltak. A felbujtókat a katolikus egyházban, a habsburg politikai körökben vélte felfedezni.

Ennek ellenére az adatokból arra lehet következtetni, hogy a korszak sajátosságai – háborúk, járványok, az orvostudomány hiánya – magyarázzák a korai halálozásokat, nem pedig a teóriában állított háttérhatalom és összeesküvés elmélet, sorozatgyilkosság. 

A legenda ereje és a valóság - királygyilkosságok vagy a középkor kegyetlen mindennapjai?

Az összeesküvés elméletekről szóló legendák továbbra is vonzzák a közvéleményt, hiszen izgalmasabb összeesküvésről beszélni, mint hétköznapi járványokról és csatatéri sebekről.

Különösen erősíti a gyanút, hogy a magyar uralkodóknak a korabeli szokások szerint kötelező volt személyesen harcba szállni. Ez a hagyomány viszont sokszor a király életébe került, hiszen a csatatéren szerzett fertőzések vagy sebesülések gyakran végzetesnek bizonyultak.

A valóság inkább azt mutatja: nem kellett titkos ellenség ahhoz, hogy a középkorban élt magyar királyok rövidebb életet éljenek. Elég volt a veszélyes mindennapok terhe, a korabeli körülmények és a háborús kényszer, hogy életüket veszítsék.

A történelmi fikció ereje – hogyan születnek és maradnak velünk az összeesküvés-elméletek?

A válasz talán egyszerű: a konspirációs történetek mindig nagyobb figyelmet keltenek, mint a száraz számadatok.

Így vált Grandpierre munkája sokak számára hivatkozási alappá, annak ellenére, hogy a tudományos kritika rendre cáfolja. A középkori magyar királyságról szóló történetének szeszélyesebb legendái tehát inkább a romantikus képzelet szüleményeiből erednek, mintsem bizonyítható tények forrásanyagából.

A középkori halálozások hátterében sokkal prózaibb okok álltak: betegségek, háborúk és a korszak bizonytalan életkörülményei.

Bár a középkori királyok haláláról szóló összeesküvéses teóriák megkérdőjelezhetők, a magyar történelemben valóban élt egy uralkodónő, Báthory Erzsébet, akit a „Vérgrófnőként” a világ egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosaként tartanak számon. 

A grófnő története látható az alábbi videóban, amelyet saját felelősségre érdemes tanulmányozni: 

Forrás: tenyleg.com