Ennyi pénzért festette le a Lánchidat egy vállalkozó, erre az összegre nem gondoltál volna

Hogyan zajlott egy hídfestés a 19. század végén Budapesten?

A Lánchíd mindig is a főváros egyik legfontosabb konstrukciója volt, ezért állapota és külleme kiemelt figyelmet kapott akkoriban. A 19. század második felében a hidak állandó karbantartása elengedhetetlen volt, hiszen a korabeli festékek jóval kevésbé bizonyultak tartósnak, mint napjaink korszerű bevonatai.

A látvány is számított, de a korrózió elleni védelem is: a vas konstrukciók felületét vastag réteg festék óvta a rozsdásodástól.

Az 1880-as években a Lánchíd sorra kerülő újrafestése egy pályázat keretében valósult meg. A munkát Hubert Fülöp vállalkozó kapta meg, aki augusztus végén láthatott neki a feladatnak. Az előző mázolás 1874-ben történt, így a híd már igencsak megérett a megújulásra.

Az akkori pályázat részletei ma is fennmaradtak, így betekintést nyerhetünk abba, milyen lépésekből állt a teljes folyamat.

Mit kellett lefesteni és hogyan dolgoztak a mesterek?

A dokumentumok alapján a munka nem minden esetben a fémszerkezetre terjedt ki. A korabeli Lánchíd jelentős része még fából készült, így a faelemeket is gondosan lekaparták, kijavították, majd friss festékkel vonták be.

A láncokat, a függesztő rudakat, a korlátokat és a járdák tartóelemeit kétszer kellett áthúzni ecsettel, míg a vámszedő házak pléhtetejét és a lámpákat elegendő volt egyszer lefesteni.

A vállalkozás külön érdekessége, hogy a láncszemek közötti apró, mindössze 2,5 centiméteres rést is ki kellett festeni. Ehhez hagyományos ecset nem volt alkalmas, ezért juhbőrrel dolgoztak, amelyet a festékbe mártva tudták a legnehezebben hozzáférhető részeket is bevonni. A hatékony megoldás napjainkban már egészen különleges módszernek számít, de akkoriban a gyakorlat része volt.

Garancia, ellenőrzés és szakmai presztízs

A szerződés értelmében a kivitelező vállalkozás hétéves garanciát vállalt a munkára.

A megbízó 300 forintot visszatartott a teljes összegből, amit csak akkor fizettek ki, ha a festék hét év múltán is kielégítő állapotban maradt. 1887-ben külön bizottság vizsgálta meg a híd állapotát, amelyet egy fiatal mérnök, Nagy Virgil vezetett – később ő lett a Szabadság híd és az Erzsébet lánchíd tervező szakembere.

Bár a szürke festék több helyen megkopott, a vizsgálat összességében elfogadhatónak ítélte az elvégzett munkát.

A hídfestés jelentős szakmai rangot is adott: egy-egy cég vagy festékgyártó reklámként hivatkozott arra, ha termékeiket, módszereiket a Lánchíd karbantartásánál alkalmazták. Nem csoda, hogy a budapesti cégek körében nagy tekintélyt jelentett egy ehhez hasonló, nagy volumenű megbízás elnyerése.

Mennyiért vállalták a Lánchíd teljes festését, és mit ér ez ma?

A történet legérdekesebb része azonban maga az ár. Hubert Fülöp a munkát pontosan 8357 forint 50 krajcárért végezte el 1880-ban. Ez az összeg akkoriban rengeteg pénznek számított, de vajon átszámítva a mai valuta értékre, mennyiért festenék le ugyanazért az összegért, amennyiért 1880-ban elvégezték a teljes Lánchíd festését? 

Különféle történeti értékkalkulátorok alapján ez a közel 8300 forint a mai pénzben megközelítőleg több tízmillió forintnak felelne meg. Az eset kitűnően szemlélteti, hogy a híd festése már akkoriban is komoly költségvetésű beruházásnak számított, amelyhez gondos előkészítés, szakértelem és időre szóló garancia társult.

Ebben a videóban egy képmontázs erejéig megismerhetjük a Lánchíd történetét:

Forrás: pestbuda.hu