Űrfelvételt mutattak Magyarországról, valami egészen félelmetes tárult fel a tudósok előtt

Űrfelvételek és LiDAR-mérések nyomán kirajzolódó középkori tájstruktúrák a Pilisben

Az elmúlt években a régészet technológiai forradalmon ment keresztül - a drónokat érintő légifotóktól kezdődően a lézerszkennerig radikális eszközök segítik a kutatókat, amelyek a sűrű lombkoronákon és a talaj finom domborulatain át is képesek olvasni a múlt jeleit.

A Pilis térségében dolgozó szakemberek – köztük több tudós és műemlékvédelmi szakértő – azt keresték, hol húzódtak középkori központok, utak, gazdasági egységek.

Ehhez ingyenes űrfelvétel-adatokat, archív légifotókat és friss LiDAR-méréseket vetettek össze, olyan precizitással, amelyhez évtizedekkel ezelőtt még könyvtárnyi jegyzet és terepmunkák sora sem lett volna elég.

A módszertan lényege, hogy a nagy felbontású űrfelvétel és a lézeres távérzékelés szűri a növényzetet, és kirajzolja a mikro domborzatot: árkokat, gátakat, régi útvonalakat, teraszokat.

Térinformatika és légirégészet - a középkori Pilis finom hálózatának feltérképezése

A kutatók ezután térinformatikai rendszerekben egymásra fektetik a rétegeket, így az egykori település-szerkezet és a középkori infrastruktúra finom hálózata válik láthatóvá.

A kép rendkívül beszédes: megmutatja, hol álltak a központok, hová futottak a malomárkok, merre kanyarodtak az ösvények, és mely zónákban koncentrálódott a termelés, a gazdaság motorja.

A Pilist körülölelő nagy királyi és egyházi központok – Esztergom, Visegrád, Buda – „peremgyűrűt” rajzolnak. A légirégészet és a geofizika tudományágat kutató csapat arra volt kíváncsi, mi rejtőzik e körgyűrű közepén.

A válaszhoz nem kellett ásót ragadniuk minden négyzetméteren: a légirégészet és a geofizika elvégezte az előszűrést. Az így kapott részletes adathalmazban világosan kirajzolódtak a táj és az emberi közösségek kölcsönhatásai, még egy laikus számára is érthető módon.

A kutatás nem független a nemzetközi trendektől. Az NASA nyílt adatai – többek között a Landsat-sorozat és a globális domborzatmodellek – sokszor a hazai elemzések alapjául szolgálnak, amelyekhez a kutatócsoport saját drónfelvételeket és terepi geofizikát illeszt.

Középkori kolostortáj a Pilisben - a gazdaság, a társadalom és a hit központja

A NASA archívumai mellett a magyar LIDAR-kampányok és a hatvanas–nyolcvanas évekből származó légifelvételek is kulcsfontosságú részleteket tartalmaznak, összevethetők a jelenlegi geológiát érintő tereprajzokkal: így válik elkülöníthetővé a természetes erózió jelensége, a modern erdészeti beavatkozás következménye és a középkori emberi tevékenységekből hátramaradt árkok, teraszok és művelésnyomok hálózata.

A képlet egyre tisztább: a Pilis szívében nem elszigetelt falak és romok álltak, hanem egy mesterien összehangolt rendszer, ahol a kolostor nem építészeti díszlet, hanem szervező erő volt.

A monasztikus központok köré szerveződő tanyák, művelt parcellák, halastavak és vízvezető árkok a gazdaság és a társadalom működésének ritmusáért feleltek.

A korabeli úthálózat nem véletlenszerű csapások által jött létre: a település-pontokat és a műhelyeket kötötte össze, hogy a termény, a tudás és a munkaerő áramlása fennakadás nélkül biztosított legyen.

A kolostor így egyszerre volt agrármenedzsment-központ, technológiai hub és lelki menedék.

Spirituális nézőpont - a kolostorok rejtett hatása a Pilisben

Ami ritkán kerül előtérbe: mindennek volt egy spirituális magyarázata is.  A szerzetesi közösségek visszavonulásra használt erdőszegélyei, a zarándokutak és a kisméretű kápolnák olyan pontokat jelölnek, ahol a gyakorlati gazdálkodás és a lelki élet összeért.

A spirituális gyakorlat így nem vált el a mindennapi termeléstől, hanem beágyazódott abba – a táj pedig szó szerint „felvette” ennek lenyomatait

És hogy mi tárult fel a tudósok előtt?

A nagy bejelentésig sokáig csak mozaik darabokat mutattak: vonalas anomáliákat, ovális nyomokat, teraszolt lejtőket. Aztán, amikor minden adat a helyére került, a mintázat összezárult.

A kutatócsoport a Pilis központi térségben egy kolostortáj teljes, összefüggő szerkezetét azonosította: vízrendszerek, halastavak, gátak, malmok, szántóföldi teraszok, erdőgazdálkodási parcellák és ősi útvonalak struktúráját, amely a monasztikus központokból kiindulva terjedt szét.

A táj, mondhatni úgy viselkedett, mint egy nyitott könyv, amelyben a fejezetcímek a gazdálkodásról, az imádságról és a kapcsolati rendszerekről szóltak.

Azonosíthatóvá váltak a régi gátkoronák, a felhagyott medrek, a művelt parcellák perem árkai és a kolostori utak logikája

Ebben a videóban 2-3 percnél hallható és látható, hol voltak a középkori magyar állam nagy központjai, és milyen szerepet töltött be ebben a Pilis vidéke: