Ezt ették a magyarok Mátyás király idején, teljesen más volt, mint ma, nem hinnéd, mi számított luxusételnek

A történelem egyik legnagyobb uralkodója és a titkos hétköznapok

Mátyás király neve mindenkinek ismerősen cseng, mégis a legtöbben csak a csatákról, a politikai manőverekről vagy a reneszánsz udvar fényűzéséről tanultunk. De vajon mi került a királyi asztalra? Hogyan ettek a főurak, és mi jutott a szegényeknek a 15. század második felében? A válasz legalább annyira meglepő, mint amennyire színes.

Egy soknemzetiségű királyság étkezési kultúrája

A 15. századi Magyarország körülbelül 3 millió lakosának étkezési szokásait a népek sokfélesége is befolyásolta. Magyarok, németek, szlávok, szászok, olaszok, vallonok és balkáni menekültek éltek egymás mellett, és hozták magukkal a saját ízeiket. Az urak asztalán olívaolaj és sajt is szerepelt, míg a parasztok inkább gabonával, káposztával és fokhagymával laktak jól.

A király és a nemesség lakomái

Mátyás és udvara nem szűkölködött. A marha- és sertéshús mellett igazi különlegességek kerültek az asztalra: liba, kacsa, őz, nyúl, vaddisznó, fácán, sőt még páva is. A vizek bővelkedtek halban – a vizától a pisztrángig –, és a fogások mellé bőségesen kínáltak mártásokat. A kenyér nem csupán étel volt, hanem szinte mindent helyettesített: köretként és szósz-sűrítőként is használták.

A szegények két étkezése

A köznépnek sokkal szerényebb jutott. Napi két főétkezésük alapja a kenyér volt – méghozzá nem fehérlisztből, hanem árpából, kölesből, hajdinából. Hús ritkán került eléjük, inkább levesek, főzelékfélék és gabonakásák adtak erőt a munkához.

Létezett rántott hús Mátyás korában?

Meglepő, de igen! A panírozás elődje a „kadóc” vagy „radóc” nevű boros palacsintatészta volt, amibe a vajban vagy olajban forgatott csirkét, halat mártották, majd sütötték. A krumpli és a paprika azonban teljesen hiányzott, hiszen ezek csak Amerika felfedezése után érkeztek Európába.

Fűszerek, édességek és italok

A magyar konyha akkoriban is gazdagon fűszerezett volt: só, sáfrány, bazsalikom, kapor, zsálya, szerecsendió, sőt gyömbér és ecet is ízesítette az ételeket. Az édesség a gazdagok kiváltsága volt: a cukor akkora luxusnak számított, hogy minél édesebb volt a desszert, annál nagyobb presztízst jelentett.

Az italok közt a bor és a sör mellett méhser és égetett szesz is szerepelt, bár utóbbit Mátyás gyakran tiltotta, nehogy gabonahiányt okozzon.

A 15. századi magyar asztalok világa egyszerre volt fényűző és nyomorúságos. Miközben a király pávatollas lakomákon mulatott, a jobbágy gyakran kenyérhéjjal és káposztával próbálta elcsitítani az éhséget.

Az alábbi videóban további részletek derülnek ki az 1470-es évek étkezési szokásairól:

Forrás: mindmegette