Rendkívüli helyre kerültek Kádár János milliói, megvan a név, ki örökölte a hatalmas összeget

Rendkívüli helyre kerültek Kádár János milliói – megvan a név, ki örökölte a hatalmas összeget

Kevés politikus körül alakult ki annyi legenda és találgatás, mint Kádár Jánosról. A Kádár-korszak első embere évtizedeken át vezette az országot, ugyanakkor magánéletéről keveset tudhattunk. A közvéleményt a mai napig foglalkoztatja, hogy mi történt a pártfőtitkár életének lezárulta után megmaradt vagyonával, és kihez kerültek azok a bizonyos milliók. A válasz ugyan javarészt a pénzről szól, de megemlítendő a hatalom, a hűség kérdése és a múlt iránti makacs ragaszkodás is.

Egy asszony a háttérben – de meddig tartott a háttér?

Tamáska Mária, Kádár János felesége a párja volt, és egyben a legbelsőbb tanácsadója is. Bár soha nem töltött be hivatalos pártvezetői pozíciót, a magyar történelem kulisszái mögött egészen más szerepet játszott.

Szűrös Mátyás visszaemlékezései szerint Kádár János minden fontos döntését megosztotta feleségével, kivéve egyetlen esetet: az 1956-os moszkvai tárgyalásokon hozott elhatározását. Ezután az asszony nyilvánosan is szóvá tette férje döntését – mindenki szeme láttára, minden diplomáciai protokollt felrúgva.

A politikai játszmákon túl a házaspár története mélyen emberi. Az 1980-as évekre már teljesen magukra maradtak a rózsadombi villában, ahol a külvilágtól visszahúzódva éltek.

Tamáska Mária asszony ugyanakkor nem mondott le férje politikai örökségéről: a hatalom leépülésével párhuzamosan elkezdte tudatosan megőrizni mindazt, ami a Kádár-kor emlékét jelenthette.

A takarékosság mögött rejlő stratégia

Bár a legtöbbek fejében a hatalom birtoklása egyet jelent a fényűzéssel, Kádár János és felesége ennél jóval óvatosabban bánt a pénzzel. Kádárné már az 1950-es évektől kezdve rendszeresen félretett, és precízen vezette kiadásait. Egy fennmaradt feljegyzés szerint még 1992-ben is tételesen elszámoltatta a bejárónőjét, hogy mire ment el 2000 forint három hét alatt – beleértve a vécépapírt és a bor árát is.

1991-ben már csak havi 28 ezer forintos nyugdíjat kapott, ebből is megpróbált legalább 16 ezret megtakarítani. Az így összegyűlt összeg viszont jóval jelentősebb lett, mint azt bárki sejthette volna: a bankszámlán a 80-as évek végére több millió forint gyűlt össze.

Egy alapítvány története, amely sokáig háttérben maradt

A rendszerváltás idején Mária asszony, immár özvegyként, egyetlen célra koncentrált: életben tartani férje emlékét. A hagyaték gondozására 1990-ben létrehozta a Kádár János Alapítványt. Az alapítvány működését 1 millió forint készpénzzel indította el, melyet a közös betétszámláról vett fel. Ekkor a számlán még több mint 2 millió forint maradt.

De ez még nem minden. Az asszony a villában fellelhető tárgyakat, a magyar kommunista rendszer egyik legismertebb vezetőjének, Kádár Jánosnak a személyes holmijait, sőt, a dolgozószobában heverő golyóstollat is a múlt relikviájaként kezelte. Évente rendezvényeket tartott, ahol díjakat osztott ki az első titkár születésnapján, és körbevezette a meghívottakat azon a helyszínen, ahol Kádár utolsó éveit töltötte.

1992 februárjára már több mint 2 millió 600 ezer forint megtakarítás halmozódott fel a számlán.

Végül minden kérdésre választ kaptunk

1992. március 30-án Tamáska Mária is elhunyt, örökre lezárva egy korszakot. Halála után derült ki, pontosan hová kerültek Kádár János milliós értékrendű forintjai: a Kádár János Alapítvány lett az örököse. Nem rokon, nem pártember, nem politikai utód – hanem egy olyan szervezet, amelynek kizárólagos célja a férj emlékének őrzése volt.

Az asszony a nagyértékű ingóságaikat is az alapítványra hagyta, így azokat 1993-ban elárverezték. Úgy vélte, hogy az összegyűlt pénz segítheti a Kádár-örökség fennmaradását, és az alapítvány révén a férje neve a magyar történelem jeles személyiségei között maradhat fenn. A rendszerváltás valószínűleg idegen maradt számára; minden idegszálával a múltba kapaszkodott, és élete utolsó éveit ennek a múltnak szentelte.

Ez az egykori örökles nem a hatalom vagy a pozíciók továbbörökítését szolgálta, hanem egy emberi kapcsolat utolsó, megrendítően hűséges gesztusa volt.

Mindez újabb adalék ahhoz, hogy magyar törtenelem milyen módon fonódik össze a személyes sorsokkal – és hogy milyen rejtett történetek húzódnak meg a nagy korszakok hátterében.

Forrás: Múlt-kor történelmi magazin