
Így készült az atomháborúra a Magyar Népköztársaság, tízmilliárdokat pumpáltak a haderőfejlesztésbe
Olvass tovább...
Összeszedte utolsó erejét, a kórház személyzete döbbenten figyelte, mire készül.
A Kádár-korszak utolsó évei már egészen más szellemiségben zajlottak, komoly változások előszeleit lehetett érezni, az először felpuhuló, majd saját súlya alatt egyre inkább roskadozó rendszer végül összeomlott.
Az évtizedekig tartó időszak végső pillanataiban Kádár János már nem tudta fenntartani sem tekintélyét, sem erejét, a Parlamentben elhangzó utolsó beszéd pedig egyértelműsítette: a főtitkár nem képes többé ellátni feladatait.
Olvass tovább...
Kádár a tervei szerint 1990-ben adta volna át a hatalmat, ezzel azonban alaposan elkésett. Nem csupán azért, mert 1989 nyarán elhunyt, hanem mert eddigre népszerűsége is erősen megcsappant. A szakértők egyöntetű véleménye szerint évekkel korábban vissza kellett volna vonulnia, mielőtt még betegségei elhatalmasodtak volna rajta.
Fizikai és mentális hanyatlása a nyolcvanas évek végéhez közeledve egyre egyértelműbbé vált. Habár ekkor már Grósz Károly volt az MSZMP főtitkára, Kádár pedig már csak tiszteletbeli elnökként volt jelen a Parlamentben, a már említett utolsó beszédet követően ettől a titulustól is megfosztották.
Olvass tovább...
Kádár János mindössze néhány héttel később kórházba került, és már soha többé nem jött ki onnan. Halála előtt alig néhány nappal, utolsó erejét összeszedve azt vették észre az ápolók és az orvosa, hogy Kádár János készülődik, felkelt az ágyából, és öltözködni kezdett. Ekkor már alig-alig voltak tiszta pillanatai. Meglepetten kérdezték meg tőle, hogy hová akar menni, mire azt válaszolta, hogy Nagy Imre temetésére – ami egyébként két héttel előtte volt.
1989. július 6-án halt meg, ezen a napon mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy Kádár törvénytelenül végeztette ki Nagy Imrét és társait. Halálhíre egy papírlapon terjedt az ítéletet hallgatók között.