Sokkoló kép jelent meg Trianonról Amerikában, aki látja, nem felejti

Az első világháború végére a szövetségesek kivéreztették az antant hatalmakat. A fegyverletételt követő években pedig megindult a békediktátumok vesztesekre történő erőltetése. Magyarországnak 1920. június 5-én, Párizs külvárosában kellett aláírnia a feltételeket, amelyekbe azonban nem túl sok beleszólása volt. Ugyan sokan elfelejtik, de egy valami végre tisztázódott ekkor: több száz év függőségi viszony után végre újra önálló magyar állam alakulhatott. Bár a legendárium szerint ekkor hazánk elvesztette területének, és lakosságának is kétharmadát. Ez természetesen nem igaz, lévén a magyarságnak "csupán" az alig egyharmada, negyede került az újonnan megrajzolt határok másik oldalára. 

Illetve klasszikus értelemben a "királyi Magyarország" határai sem voltak kifejezetten pontosak, illetve önálló egységnek tekinthetők, lévén csak az 1867-es kiegyezést követően lettünk az osztrák állammal egyenjogúak a Monarchiában. Mindezek mellett természetesen történelmi igazságtalanságként hivatkozni a trianoni békeszerződésre, teljesen helytálló gondolatmenet. 

Ugyanis a magyarok küldöttsége már a lefutott köröket követően kapott meghívót Versailles-ba.

Gróf Apponyi Albert és társai egy olyan találkozóra érkeztek, ahol már csak formalitás volt a megjelenésük, csak a doktrínákat és dokumentumokat kellett aláírniuk, úgy, hogy az a szövetségesek kénye és kedve szerint történt. A kutatások megmutatták, hogy összességében "csak" a házigazda franciák voltak ellenünk, illetve a Magyarország romjain ünneplő és marakodó nemzetek, mint a románok, szerbek és (cseh)szlovákok. Sajnos a franciák pressziójára a majdani Népszövetség alapítói a szomszédaink számára kedvezett. 

Ezáltal számos olyan terület lelt új országra, amelyek dúskáltak az ásványi kincsekben, kimeríthetetlen forrásokban, gazdag termőterületekben.

Ugyan nem képviselték a magyar ellenes "koalíciót" az olyan országok, mint Nagy-Britannia vagy Olaszország, mégsem tettek semmit a védelmünk, a jelentős kisemmizésünk ellen. Pedig a szakértők szerint nekik egyáltalán nem volt okuk sem történelmi, sem gazdasági, sem katonai szempontból egy megtépázott Magyar Köztársaság. Ellenben a franciák már évszázadok óta rendre a magyarság, vagy éppen a teljes Monarchia ellenlábasai voltak. Párizs pedig abban látta az egykori dicső Habsburg Birodalom végső szakadékba lökésének lehetőségét, hogy alaposan megnyirbálja mind Ausztriát, mind Magyarországot, hogy soha többé kaphassanak újra erőre. 

Az Egyesült Államok egy még érdekesebb hozzáállást tanúsított a békekötések idején. Ugyanis az amerikaiak már a tárgyalások, a részletesek kidolgozását követően hazatértek Washingtonba, lévén semmi kedvük nem volt az európai rendezkedéshez. Továbbá az amerikai szenátus republikánus többsége rosszul volt még a Népszövetség (a majdani ENSZ) létrejöttének gondolatától is. Az ebbe való belépést, illetve a tagság feltételei viszont benne voltak az aláírandó békeszerződésekben is, amely minden félre egyaránt kötelező jelleggel bírt volna. 

Így, hát hiába is szidták Wilson elnököt az elmúlt évtizedek történelem tanmenetei, az amerikaiak első embere vajmi keveset törődött a magyarok érdekeivel.

Bár azt is javára kell írni, hogy túl sokat sem tett értünk, az igazságosabb diktátumokért. Ám mivel ők nem írták alá a Népszövetséggel kapcsolatos ellenérzések miatt a megállapodásokat, az USA-nak külön békét kellett kötnie minden, vele hivatalosan hadban lévő állammal. Így Magyarországgal is. Azonban rögzítették, hogy lényegében számukra teljesen mindegy, hogy miként alakulnak eztán a határok, abba nem szólnak bele.

Az Egyesült Államok hozzáállását nem csak utólag, de már akkoriban is sokat kritizálta a sajtó, és főleg Magyarország.

A minap egy érdekes kép, vagyis inkább térkép is felkerült az internetre. Ezen egy olyan ábrázolás szerepel, ami arányaiban mutatja meg hazánk veszteségeit, egy "mi lett volna ha" amerikai verzióval. E szerint az USA régi ellenlábasai, Japán, Mexikó és Nagy-Britannia is kiharaptak volna egy-egy nagyobb darabot belőle. Sőt, egy dél-keletii régió önmagát "szabadállamként" definiálva az önállóságot választja.