
4500 évig senki nem vette észre a Gízai nagy piramis óriási hibáját, egy tudós most igen
Olvass tovább...
Ősi titok újraélesztve: tudósok újrakeverték a világ első szintetikus pigmentjét – és meglepő dologra jöttek rá közben.
Amikor az ember végigsétál egy múzeumban, ritkán gondol bele, hogy a poros tárgyak valaha újak voltak. Harsány, friss színekben pompáztak, akár egy kortárs dizájnbolt kínálata. Az ókori Egyiptomban például a Gízai piramis nem sárgás szürkében sütkérezett a napon, hanem csillogott a napsütésben – és a körülötte lévő műtárgyakat egy különleges árnyalat tette igazán élővé:
az egyiptomi kék.
Ez a szín volt a világ első ismert mesterséges pigmentje. Minden jel szerint már több mint ötezer éve készítették. A titkát azonban az évszázadok homálya jótékonyan elmosta – egészen mostanáig. A Washington State University, a Smithsonian Intézet és a Carnegie Múzeum kutatói most újraalkották a receptet. Vagy legalábbis tizenkét verzióját annak.
A kutatók elölről kezdték a piramis pigment történetét. Megnézték, mik lehettek az alapanyagok: réz, kalcium-karbonát, kvarc és lúgos összetevők. Ezeket különféle kombinációkban hevítették, majd modern eszközökkel analizálták, összevetve az eredményt az eredeti ókori festékmaradványokkal. Az igazi meglepetés csak ezután jött: az egyiptomi kék, úgy tűnik, nem is annyira kék.
Legalábbis nem teljes egészében. A legsötétebb, legtelítettebb pigmentek is csak nagyjából 50 százalékban tartalmazták a kékért felelős anyagot.
Olvass tovább...
A többi? Az már szinte mindegy – mondják a kutatók. Az sem számít, hogy pontosan milyen ásványok keveredtek még bele, az árnyalat így is megszületett. A pigment részecskéi ráadásul egyáltalán nem voltak egységesek, minden darab más volt.
Ez a pigment a látható fényt elnyeli, miközben a közeli infravörös tartományban szinte kétszer annyi energiát bocsát ki.
Ez pedig egy csomó ultramodern területen lehetne hasznos.
Az energiatakarékos megoldások között is hasznát vehetjük – például hővisszaverő burkolatokban. De emellett használható lehet biomedikai elemzésekben, távközlési rendszerekben, sőt a bűnügyi technikákban is. És ha ez nem lenne elég: egyes kutatók már azt vizsgálják, hogy szerepet játszhat-e a magas hőmérsékletű szupravezetők fejlesztésében is.
Pedig az egész csak egy egyszerű kiállítási ötletként indult.
Először csak arra kértek minket, csináljunk néhány anyagot a múzeumnak
– vallotta be John McCloy, a kutatás vezetője. Azóta viszont már az is lehet, hogy ezzel a színnel új korszak nyílik meg – nem csak a művészettörténetben, hanem a technológiában is.
Olvass tovább...