Sokkoló, amit az egyiptomi piramisok mellett találtak, mindent át kell írni a történelemkönyvekben

A világ egyik legnagyobb régészeti rejtélye mindig is az volt, hogyan tudták az ókori egyiptomiak felépíteni a piramisokat – különösen akkor, amikor sem darukat, sem gépeket nem ismert a technika. A hivatalos elmélet szerint az óriási mészkőtömböket emberi erővel, rámpákon húzták fel a magasba, és így épült például a Dzsószer fáraó nevéhez kötött lépcsős piramis is, valamikor i.e. 2680 körül. A kérdés csak az: tényleg lehetséges ez?

Egy nemrég napvilágot látott francia kutatás szerint nem. A Saqqara fennsíkon, Kairótól nem messze végzett többéves vizsgálat ugyanis olyan nyomokra bukkant, amelyek egy teljesen új építési technológiát vetnek fel – és ha igazuk van, nemcsak az iskolai tankönyveket kell újraírni, hanem az egész emberi technológiai fejlődés idővonalát.

Nem rámpa, hanem vízemelő rendszer?

Xavier Landreau és a CEA Paleotechnic Institute nemzetközi kutatócsapata azt állítja, hogy a piramis nem rámpákon, hanem egy belső vízemelő rendszer segítségével épült. A teória központi eleme egy elfeledett építmény, a Gisr el-Mudir nevű téglalap alakú kőfal és a körülötte található árok – amit eddig sokan csak szimbolikus, vallási célú építménynek tartottak.

A kutatók azonban kimutatták: ez az építmény valójában egy hatalmas vízduzzasztó gát lehetett, amely az Abusir vádiból összegyűjtött vizet szűrte és tárolta. A víz a piramis belsejében lévő mély aknákba került, ahol egy bonyolult rendszer emelte fel a köveket hidraulikus úton. A „lebegtetett” köveket így belülről kifelé, szintről szintre lehetett beépíteni.

Elképesztő pontosság, szándékos vízvezetés

A Dzsószer-piramis mélyében található aknák, alagutak és vízvezető járatok több mint 6 kilométer hosszú rendszert alkotnak – nem épp az a típusú infrastruktúra, amit csupán temetkezéshez használtak volna. A kutatók precíz vízszabályozási nyomokat találtak, faemelők nyomait, speciálisan kialakított gránitkamrákat és vízáteresztést csökkentő agyagrétegeket.

A két fő akna – egy a piramis közepén, egy 200 méterre tőle – egy 200 méteres alagúttal összekötve pontosan azt a kialakítást mutatja, amit ma egy vízmeghajtású emelőrendszernél látnánk. Ez már önmagában is túlmutat az ismert technikai lehetőségeken – pláne 4600 évvel ezelőttről.

De akkor ki van a piramisban?

A történet legkülönösebb része, hogy a Dzsószer-piramis belsejében nem találtak valódi királyi maradványokat. Sem múmia, sem klasszikus fáraói díszítések, sem sírfeliratok nem kerültek elő. Csak néhány, későbbi korból származó csontdarab – ami azt jelenti: a piramis eredetileg valószínűleg nem is sírnak épült.

A kutatók szerint sokkal inkább egy mérnöki kísérlet lehetett, egy gigantikus vízemelő gépezet, amely előrehaladott hidraulikai tudásról tanúskodik – olyasmiről, amihez hasonlót a történelemben csak több ezer évvel később dokumentáltunk.

Ha mindez beigazolódik, az nemcsak az egyiptomi építészettörténetet írja át, hanem azt is, ahogyan az emberiség technológiai fejlődéséről gondolkodunk.

Ha lenyűgöz az ókori Egyiptom rejtélye és érdekel, mi rejlik a piramisok falaiban, ezt a dokumentumfilmet nem hagyhatod ki. Fedezd fel velünk, hogyan írhatja át a múltat egy elfeledett technológia nyoma!