Pusztító viccet eresztett el Trianon kapcsán Jeszenszky Zsolt, erre nincsenek szavak

Cenzúra, térképháború és a múlt árnyai

A Trianoni békediktátum a magyar történelem egyik legfájóbb pontja. Nem csoda, hogy minden róla szóló nyilatkozat, gesztus vagy megszólalás heves reakciókat vált ki, különösen, ha azt irónia kíséri. Egy korábbi videós beszélgetés most ismét előhozta a trianoni döntés előtti titkosszolgálati machinációk és térképhamisítások kérdését – ezúttal azonban egy olyan fordulattal, amelyen még a legedzettebb történészek is felszisszentek.

A videóban Jeszenszky Zsolt, közéleti szereplő a brit MI5 állítólagos szerepéről beszél: a titkosszolgálat már a világháború előtt is aktívan igyekezett gyengíteni Magyarország pozícióit. Kiemelte, hogy a brit fél a pánszláv érdekeket részesítette előnyben, a magyarok által készített „Vörös térképet” pedig – amely a Kárpát-medence etnikai viszonyait mutatta volna be – egyszerűen elkobozták, nehogy elérje a brit közvéleményt.

Az eltorzított valóság: a térképek csatája

A beszélgetésből az is kiderült, hogy a trianoni tárgyalások során bemutatott térképek, amelyeket többek között a román küldöttség hozott magával, erősen torzították a valós nemzetiségi arányokat. Míg a Teleki-féle térképek kézi színezéssel és gondos adatgyűjtéssel készültek, az ellenoldal adatai sokszor alátámaszthatatlanok voltak.

Egy Wallis nevű brit földrajztudós saját elmondása szerint módosította a magyar adatokat, mondván, azok szerinte megbízhatatlanok. A „korrekció” alapját viszont nem indokolta, így sokak szerint maga is hamisításhoz folyamodott – csak éppen más előjellel.

Jeszenszky Zsolt a beszélgetésben ezekre a visszásságokra mutatott rá, részben jogos kritikával, részben szarkazmussal. A határ azonban itt kezdett elvékonyodni.

A vicc, amit nem felejtünk el

És ekkor történt meg az a pillanat, amit máig sokszor emlegetnek. Jeszenszky ugyanis egy viccet mesélt el Apponyi Albertről, a magyar trianoni delegáció vezetőjéről .

„Ugye van ez, hogy Trianonban a magyar küldöttséget kérdezik a nagyhatalmak, hogy szeretnének-e valamit hozzáfűzni. Apponyi megszólal:
– Amikor 895-ben bejöttünk a Kárpát-medencébe, a románok ellopták a lovainkat.
A román küldöttség hőbörög, Apponyi pedig csak legyint:
– Á, nem, ezt csak úgy mondtam.”

A történet szerint ez a mondat újra és újra elhangzik, egészen addig, amíg a román küldöttek fel nem háborodnak azon, hogy „akkor még itt sem voltunk!” Mire Apponyi válasza:

– Na ezt kérem szépen, jegyzőkönyvbe venni.

A közönség egy része nevetett, mások ledermedtek. Mert bár a vicc célja nyilvánvalóan a történelmi abszurditásra való rámutatás volt, sokak számára éppen a történelmi megaláztatásból űzött tréfát.

Jogos kérdés, hogy mit lehet elviccelni, és mit nem. Trianon olyan trauma, amely nem csupán történelem, hanem ma is élő valóság: határon túli magyar közösségek, elszakított családok és elvett otthonok emléke. 

Poén vagy provokáció?

Sokan úgy érzik, Jeszenszky ezzel bagatellizálta Trianont. Mások szerint egyszerűen csak humorral próbálta oldani a nehéz történelmi súlyt. Az biztos, hogy az Apponyis történet nem új keletű, korábban is terjedt különféle verziókban.

Lehet nevetni a történelmen? Talán. Lehet vitatkozni rajta? Mindenképp. De talán fontosabb kérdés az: mikor és hogyan. Mert a múlt – bármennyire is fájdalmas – nemcsak tanulság, hanem időnként tréfaalap is. 

Az alábbi videóban megtekinthető a teljes interjú: