Magyarország alatt rendkívüli dolgot találtak, az egész emberiség történelmét átírja

Elfeledett sírok titkai: magyar földön találták meg a történelem hiányzó darabját

Egy több nemzet szakértőit tömörítő kutatócsoport, magyar részvétellel, olyan felfedezést tett, amely újragondolásra késztetheti a közép-európai bronzkor megértését. A vizsgálatok középpontjában Magyarország egyik kevéssé ismert, de annál jelentősebb lelőhelye, Tiszafüred térségének Majoroshalom nevű területe állt, ahol egy kivételesen összetett bronzkori temető került elő.

A lelőhely különlegességét az adja, hogy ugyanazon helyszínen mind a középső bronzkorra (Füzesabony-kultúra), mind a késő bronzkorra (halomsíros kultúra) jellemző sírleleteket sikerült feltárni. Ez ritka lehetőséget biztosított arra, hogy a kutatók közvetlenül összevethessék a két korszak közötti életmódbeli eltéréseket.

A múlt belülről változott meg – meglepő fordulatot mutatnak a magyar lelőhely vizsgálatai

„A projekt vezetői, Hajdu Tamás (ELTE) és Claudio Cavazzuti (Bologna)", különböző izotópos vizsgálatok – többek között nitrogén-, szén- és stronciumalapú elemzések – segítségével olyan megállapításokra jutottak, amelyek új fényt vetnek a bronzkori közösségek életmódjára, társadalmi szerkezetére és kapcsolatrendszereire.

Kiderült például, hogy az i. e. 1500 körül lezajló kulturális fordulat nem feltétlenül új népcsoportok megjelenésével, hanem a helyi közösségek belső átalakulásával függhetett össze. A történelem új olvasata így nem népvándorlásról, hanem életmódváltásról szól.

Vándorok, köles és eltűnő különbségek – így formálódott át egy ősi közösség élete

A stroncium és nitrogén izotópos eredmények azt mutatják, hogy míg a középső bronzkorban több idegen származású egyén élt a térségben – például a Felső-Tisza vidékéről vagy a Kárpátok északi részéről –, addig a későbbi korszakban már inkább a Dunántúlról és a Déli-Kárpátokból érkeztek kisebb számban. Ez a vándorlási minta alátámasztja, hogy a halomsíros kultúra terjedése fokozatos és régiónként eltérő jellegű volt.

Az étkezési szokások ugyancsak fontos változásokra utalnak. A korai időszakban változatosabb étrend jellemezte a közösségeket, és a társadalmi különbségek az ételek minőségében és típusában is megmutatkoztak. A késő bronzkorra ez a különbség elmosódott, az étrend egyszerűbbé, de egységesebbé vált. A köles ekkor jelent meg tömegesen – ez az eddig ismert legrégebbi európai kölesfogyasztás nyoma lehet, ami energetikai és gazdasági szempontból is új korszakot jelölt.

A legmeglepőbb eredmények azonban a halomsíros kultúra társadalmi berendezkedését érintik. A fogkőből kinyert mikromaradványok és az izotópos vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az emberek nem éltek annyira állattartásból, mint azt korábban feltételezték.

Tányérok és tévhitek: egy magyar temető felforgatta a múltunkról alkotott képet

Kevesebb állati eredetű fehérje került a tányérokra, mint az azt megelőző időkben – ez pedig alapjaiban kérdőjelezi meg azt a régóta hangoztatott feltételezést, miszerint ezek a közösségek főként vándorló pásztorokból álltak.

A kutatás világosan rávilágít arra, hogy a bronzkor embereinek mindennapjai sokkal árnyaltabbak voltak annál, mint amit a korábbi történelmi rekonstrukcióból feltételeztek. A hagyományos régészeti értelmezések mellett egyre nagyobb szerephez jutnak a modern biorégészeti módszerek, amelyek révén a történelem új, összetettebb arca rajzolódik ki.

Az emberiség múltja soha nem véglegesen lezárt könyv. Egy magyarországi helyszín – Tiszafüred – és egy bronzkori temető elegendő volt ahhoz, hogy Majoroshalom nevét immár ne csak a térképen, hanem a régészettörténet nagy felfedezései között is számon tartsuk.

Az alábbi videóban elemezhetőek a Tiszafüreden feltárt, bronzkori tömegsír leletei: