
Így néz ki Kádár János egykori balatoni nyaralója, a wc a legdurvább látvány
Olvass tovább...
„Valakiket be kell csukni időnként” – Kádár János mondata, amely egy egész korszak kegyetlen logikáját sűríti pár szóba.
1968 nyara, Budapest – Kádár János a Harisnyagyár dolgozói előtt beszél. Lazán, tréfálkozva. A mondat, amely akkor és ott elhangzik, nem hivatalos beszéd, hanem félig bizalmas, félig cinikus megjegyzés. És mégis: történelmi súlya van. A rendszerváltás után sokan ezzel az idézettel azonosítják a Kádár János vezette magyar politika természetét.
„Hát valakiket be köll csukni időnként... hát van olyan helyzet.
Ez a mondat – amely a kommunizmus egyik legfontosabb magyar vezetőjének szájából hangzott el – bizonyos részről az 1968-as csehszlovákiai bevonulásra adott reakcióként vált emblematikussá, másrészről a magyar történelem egyik legcinikusabb és legbeszédesebb pillanataként is.
Az 1968 nyarán, a Harisnyagyárban elhangzott megszólalás nyers őszintesége ma is megdöbbentő, különösen annak fényében, hogy az 1956-os forradalom utáni években Kádár János épp a konszolidáció, a „puha diktatúra” építőjeként próbálta önmagát láttatni.
Olvass tovább...
Kádár János, Magyarország egykori első számú kommunista vezetője ekkor épp a szovjet blokk válságos napjaira reflektált. A csehszlovák reformkommunisták túlságosan messzire mentek a „prágai tavasz” szabadság kísérletében – legalábbis a Kreml és vele együtt Budapest szerint is.
A magyar pártvezető a gyári dolgozóknak magyarázza: az a baj Csehszlovákiában, hogy ott „politikai cselekményért senkit január óta nem csuktak be”. Ez szerinte hiba. És már mondja is a magáét:
„Hát valakiket be köll csukni időnként. Hát van olyan helyzet.”
A felvétel a YouTube-on is elérhető, a nyers hanganyag szinte meztelenül tárja elénk Kádár János karakterét: közvetlen, egyszerű, paraszti logikát hirdető stílusa mögött ott húzódik a hatalom valódi természete – a magyar kommunizmus kontroll kényszere, a retorika és az erőszak váltakozó játéka.
Olvass tovább...
Kádár János ekkor már messze járt az 1956 forradalom utáni véres megtorlások éveitől. A magyar történelem azonban nem felejt. A vezető, aki saját elmondása szerint „meggyőződésből” döntött a beavatkozás és az elnyomás mellett, 1972-ben már próbálja árnyalni a képet – „nemzeti tragédiának” nevezi 1956-ot, sőt, elismeri, hogy különböző érzésvilágok léteznek róla.
Ugyanakkor saját szerepét továbbra is igazoltnak látja: „amit én csináltam, meggyőződésből csináltam”.
A Kádár János által irányított magyar politika sosem volt egysíkú – és ez a mondat is pont ezt mutatja. Mögötte ott feszül a történelem tragikus kettőssége: a vezető, aki a társadalmi béke érdekében bármit elfogadhatónak tartott – még a szabadság korlátozását is. Akinek karrierjét és árnyékát máig nem tudta lerázni a magyar közélet
Ma, évtizedekkel később, a Harisnyagyárban elhangzott szavai úgy hatnak, mint egy sötét visszhang egy olyan korszakból, amelyben a hatalom és a félelem kéz a kézben jártak. A kommunizmus nyelve egyszerre volt hétköznapi és végzetes. És Kádár János, akár tetszik, akár nem, ennek a korszaknak a legmeghatározóbb arca maradt.
Az alábbi videóban hallható az elhangzott mondat:
Olvass tovább...