
Előkerült az utolsó aradi vértanú búcsúlevele, kínos mondatokat tartalmaz
Olvass tovább...
Nem golyók, hanem hallgatás és szégyen tette tönkre Görgey Artúr családját – és gyermekeit.
Görgey Artúr nevét sokan az 1848–49-es szabadságharc egyik legfőbb hadvezéreként ismerik. Élete tele volt dicsőséggel és ellentmondással – de kevés szó esik arról, milyen fájdalmas árat fizetett a személyes életében.
A harcok után nem a megkönnyebbülés következett, hanem egy hosszú és keserű száműzetés, amelyben őt, illetve feleségét, Adèle-t és gyermekeiket is idegen föld szorította falak közé.
Adèle d’Aubouin, a francia származású nevelőnő és a leszerelt katonatisztből kémikussá lett fiatal magyar nemes – történetük csendes, mély érzelmeken alapuló kapcsolatként indult. Az esküvőjük után Toporcon telepedtek le, de alig néhány hónappal később már el is választotta őket a történelem.
Görgey Artúr a nemzetért ment harcba, felesége pedig a bizonytalanságban, egyedül, mégis reménnyel telve várta haza. A házasságukat kezdetben levelek tartották életben – sorok, amelyek egy szelíd és elszánt nő kitartásáról árulkodnak.
Olvass tovább...
A vereség után Görgey Artúrt száműzték. Felesége vele tarthatott, és az internálás évei alatt született meg lányuk, Berta, majd fiuk, Kornél. A családot folyamatosan megfigyelték, a leveleiket elolvasták. Bár megpróbálták gyermeküket magyarnak nevelni és hazatérni, a közvélemény – mind a monarchia, mind a magyar társadalom részéről – ellenséges maradt. A tábornokot sokan árulónak tartották, és ez a megvetés rávetült a család többi tagjára is.
Lányuk, Berta szépségével és előkelő küllemével egy ideig a társasági élet kedvelt alakja volt. Férjhez ment egy másik ’48-as hős fiához, de első gyermeküket elvesztették. A tragédia után a házasságuk is megroppant. Berta mentális állapota egyre romlott, apjához költözött, gyógykúrákra küldték, és bár próbált új életet kezdeni, végül szegényen, elhagyatva, rossz lelkiállapotban halt meg.
Görgey Kornél felnőttként sem találta meg a helyét a világban. Nem tudott tartós munkát szerezni, rendszeresen adósságokat halmozott fel, és anyjára, Adèle-ra támaszkodott anyagilag és érzelmileg is.
Olvass tovább...
Az idős Görgey Artúr egy idő után elviselhetetlennek érezte ezt a helyzetet, és 1896-ban választás elé állította a feleségét: felvetette, hogy ha hajlandó kibérelni számukra egy közös házat Visegrádon, akkor végre elhagyhatja a fiát, aki szerinte képtelen volt önálló életet élni. Adèle azonban nem tudta magára hagyni Kornélt, segíteni szeretett volna neki, emiatt végül a fiával maradt.
A döntés végleg megerősítette a szülők közti távolságot, és Görgey ezután már alig tartotta velük a kapcsolatot. Kornél pedig tovább sodródott, munkanélküli évei és pénzügyi gondjai mindvégig rányomták bélyegüket életére. Apja egész hátralévő életében szégyenkezve és csalódással gondolt rá.
Adèle soha nem adta fel a reményt, hogy férjét tisztességgel fogadják otthon, és hogy a gyermekeik boldog életet élhetnek. A valóság azonban kegyetlenebb volt. A szeretetük nem bírta ki az évtizedeken át tartó távolságot, nélkülözést, és azokat a belső töréseket, amelyeket a külvilág sosem látott.
Görgey Artúr hírneve megmaradt a történelemkönyvekben – de otthon egy átokkal telített történet íródott. Egy elfojtott, fájdalmas családtörténet, amelyben a gyerekek a nemzeti trauma súlyát viselték. Berta megtört, Kornél elsüllyedt, Adèle magányosan halt meg. És talán épp ez volt az igazi tragédia: egy szabadságharcos örökségét nem az ellenség törte ketté, hanem a saját múltjának árnyéka.
Olvass tovább...
Görgey Artúr (1818–1916) az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik legkiemelkedőbb hadvezére volt, a honvédsereg főparancsnoka. Nemesi származású, művelt, eredetileg vegyésznek készült, de a forradalom kitörésekor katonai múltját és tehetségét kamatoztatva gyorsan emelkedett a ranglétrán.
A tavaszi hadjárat során zseniális hadvezéri képességei révén sorra nyerte meg a csatákat az osztrák csapatok ellen, és ezzel hosszú időre stabilizálta a magyar katonai helyzetet.
A világosi fegyverletételt ő hajtotta végre 1849 augusztusában az orosz cári csapatok előtt, nem az osztrákoknak adta meg magát. Ezzel – Kossuth Lajos visszavonulása után – megmentette több tízezer katona életét, de döntését sokan félreértették vagy elítélték, árulónak bélyegezték
A szabadságharc bukása után Klagenfurtba internálták. Itt élt évtizedeken át feleségével és gyermekeivel. Magyarországra csak a kiegyezés után térhetett vissza.
Hosszú életet élt, 98 éves koráig. Végül a közvélemény elkezdte átértékelni a szerepét, de sokáig vitatott figura maradt a magyar történelemben.
Görgey Artúr zseniális hadvezér, kiváló stratéga volt, akinek nevét igazságtalanul az árulás vádjával forrasztották össze– holott döntéseit a katonái megóvása és a realitás vezérelte.
Ez lesz látható az alábbi videóban: egy 50 perces dokumentumfilm, amely bemutatja Görgey Artúr valódi szerepét a szabadságharcban, és megkérdőjelezi az „áruló” sztereotípiát: