A köztévében rendkívüli kép jelent meg, ez volt a valaha sugárzott első fotó hazánkban a tévében

Egy korszak kezdete: amikor a képernyő életre kelt

1953. december 16-án, egy hideg téli napon történt valami, ami alapjaiban változtatta meg a magyar média jövőjét. Ezen a napon kezdődtek meg a Magyar Televízió első kísérleti adásai, amelyek még csak állóképet sugároztak. A legelső ilyen fotón egy fiatal vegyészmérnök, Láng Éva arca volt látható – ő lett az első ember, akinek az arcképe megjelent a hazai televízió képernyőjén.

Ez a fekete-fehér diakép mindössze néhány percig volt látható, de szimbolikusan egy egész korszakot indított el: a magyar televíziózás hajnalát. A kép a Gyáli úti adóállomásról sugárzott, és a vállalat Váci utcai irodaházában fogták egy szovjet gyártmányú TV-készülékkel.

A próbaadásoktól az első mozgóképekig

A sikert követően 1954. január 20-án már mozgóképet is sugároztak: ekkor kapcsolták be a Széchenyi-hegyen a 100 wattos adóberendezést. A január 28-i sajtóbemutatón már filmrészleteket vetítettek, többek között a Mágnás Miska jeleneteit és az Erdei sportverseny című rajzfilmet.

Ezeket a vetítéseket még csak néhány száz készüléken lehetett követni, mivel a televízió ekkor még luxusnak számított: az első sorozatgyártott magyar tévékészülék, az Orion AT501 5500 forintba került, ami az akkori havi átlagjövedelem ötszöröse volt.

A nagy pillanat: az első hivatalos közvetítés

A hivatalos indulás dátuma 1957. május 1.. Ekkor a Magyar Televízió egy kék-fehér közvetítőkocsiból, négy új Thomson kamerával közvetítette élőben a Hősök terén megrendezett május 1-jei nagygyűlést. A műsor az ünnepséget, a felvonulást, és Kádár János nyilvános beszédét is közvetítette – ez volt az első alkalom, hogy a politikus az ’56-os forradalom után képernyőre került.

Bár az országban ekkor még csak kétezer darab televízió volt üzemben, az esemény mérföldkőnek számított. Ettől a naptól számítjuk a rendszeres, állandó televíziós műsorszórás kezdetét.

Látványos fejlődés, lassú elterjedés

A kezdeti években heti két-három alkalommal volt adás. A Széchenyi-hegyi adótorony fejlesztésével és az adóteljesítmény növelésével fokozatosan nőtt az elérhetőség is. A 60-as évekre már több ezer háztartásban jelent meg a készülék, a 70-es évektől pedig a televízió valóban tömegmédiummá vált.

Az 1968-ban bevezetett hatnapos adáshét után egészen 1989-ig kellett várni arra, hogy minden nap legyen műsor – ma pedig elképzelhetetlen lenne az élet képernyő nélkül.

Egy ikonikus mondat: „Csend! Adás!”

A Magyar Televízió első éveiben a technológiai újításokon túl maga az élmény is forradalminak számított, hogy emberek tízezrei látták először élőben, mozgásban az ország eseményeit. Egy új korszak kezdődött – ahol a „valóság” már nemcsak ott történt, ahol az ember fizikailag jelen volt, hanem a képernyőn keresztül bárki részese lehetett.

A „Csend! Adás!” felszólítás pedig egy új korszak nyitánya lett – amelyben a kép és a hang együtt formálta a magyar közéletet, kultúrát, és történelmet.

Az alábbi videóban a Magyar Televízió kísérleti adása és Bán György köszöntése látható: