Ez Nándorfehérvár neve ma, a magyarnyelvű tábláján óriási baki szerepel Hunyadi Jánosról

Hunyadi János és a nándorfehérvári diadal

A nándorfehérvári diadal a magyar történelem mitikus magasságokba emelt csatái közé tartozik - minden bizonnyal teljes joggal, mert a sorsdöntő jelző valóban nem túlzó erre az ütközetre.

Az immár a Netflixen is nézhető rendkívül sikeres Hunyadi sorozatnak köszönhetően ismét a figyelem a középpontjába került ez a történelmi kor és maga az ütközet is, ahol a török szultán, II. Mehmed személyesen vezette az óriási túlerőben lévő oszmán sereget, ami ha győzelmet arat, szabad utat kap Európa belseje, Bécs, de akár Róma irányába is, így nem túlzás, hogy a kontinens jövője volt a tét a várostromnál.

A csata

Mehmed kb. 60-70 ezer fős sereggel érkezett, hatalmas ostromágyúkkal. A vár védelmét Szilágyi Mihály szervezte meg: a várban mintegy 5-7 ezer védő volt, később Hunyadi János 10-15 ezer fős felmentő serege és a délről érkező keresztes paraszthadak Kapisztrán János vezetésével erősítették őket.

Július közepén a törökök teljes ostromzár alá vették a várat, folyamatos ágyúzással rombolták a falakat. Július 21-én Mehmed nagy általános rohamot rendelt el: török katonák hullámai ostromolták a falakat, és úgy tűnt, a magyar védelem megtörik, de ekkor Hunyadi hirtelen ellentámadásba ment át.

A magyar és keresztes csapatok kitörtek a várból, és hatalmas zűrzavart okoztak a török táborban. A pánik elsöpörte a török hadrendet, a szultán maga is megsebesült, a sereg pedig visszavonult, ezután pedig hosszú évtizedekig nem is tért vissza Európába.

Nándorfehérvár ma

Nem mindenki van tisztába vele, hogy Nándorfehérvár a mai napig egy nagyon is létező város, csak azóta már Szerbiában van, és úgy hívják, hogy Belgrád - igen, az ország fővárosa.

Nándorfehérvár a középkori Magyar Királyság legfontosabb déli erődítménye volt. Bár Hunyadi Jánosék 1456-ban sikeresen védték meg a várat, 65 évvel később 1521-ben I. Szulejmán szultán ostrommal elfoglalta, így a város több mint másfél évszázadra az Oszmán Birodalom része lett.

A török uralom idején muszlimok, törökök és szerbek is letelepedtek itt. A város neve Belgrád lett ("Fehér vár" szerbül). A 17. században, a Habsburg-török háborúk idején többször gazdát cserélt.

Miután a törökök végleg visszaszorultak, Belgrád a 19. században a szerb nemzeti mozgalmak központjává vált. 1841-ben Szerbia fővárosa lett, és lakossága fokozatosan szerbbé vált, miközben a magyarok és más kisebbségek jelentős része elköltözött vagy asszimilálódott.

A város magyar múltja a 20. századra szinte teljesen háttérbe szorult, de a nándorfehérvári diadal emlékére azért emeltek egy kétnyelvű emléktáblát. Az egykori vár romjai most a Száva és a Duna találkozásánál emelkednek, festői helyszínen, a Kalemegdan park (ma szerbül "Kalemegdan - Калемегдан​"-nak hívják a várat is) közepén. A várból lenyűgöző kilátás nyílik a folyókra és a városra - a középkori falak között sétálva a történelem szinte megelevenedik.

A magyar győzelem emlékére egy kétnyelvű (magyar-szerb) emléktábla is helyet kapott, amely a 1456-os nándorfehérvári diadalnak állít emléket - az emléktáblán magyarul sem Nándorfehérvár van írva, hanem az, hogy Belgrád védői arattak itt győzelmet 1456-ban azonban még csak kevesen hívták Belgrádnak a magyar várost, így az egész felirat tulajdonképpen történelmietlen.

Az egykori vár ma Belgrádban: