Egyiptomban ez a felkapott magyar étel, imádják

Magyar szó, magyar íz – messze délen

Egyiptom peremén, a szudáni határ közelében él egy különös közösség, akik magukat magyaráboknak nevezik. Nubia területén élnek, számukat körülbelül tízezer főre becsülik – és ami igazán meglepő: őseik állítólag magyar gyerekek voltak, akiket évszázadokkal ezelőtt vittek Afrikába.

Bár több mint ötszáz éve élnek Egyiptom déli részén, a magyarábok megjelenésükben is megőriztek néhány különös vonást, amelyek megkülönböztetik őket a környező núbiaiaktól.

Bőrük feltűnően világosabb árnyalatú, hajuk sok esetben fekete helyett, barna vagy sötétszőke, és a mai napig körülbelül 150 magyar eredetű szót használnak a nyelvükben – ezek között megtalálhatók mindennapi kifejezések és sok-százezer magyar lakos kedvenc ételének receptje is. 

A pörkölt, ami kontinenseket köt össze

A hagyományos magyar ételek közül a pörkölt lett a kedvencük. Bár a helyi alapanyagok miatt kissé máshogyan készítik, az ízvilág, a fűszerezés és a tálalás meglepően ismerős lehet bárkinek, aki Magyarországon nőtt fel.

A pörköltet gyakran tálalják kenyérrel, melyre keresztet rajzolnak, mielőtt “megszegnék, megtörnék” azt – ez a vallásos hagyományokban gyökerező rituális cselekedet számos magyar családban is ismerős lehet.

Különösen figyelemre méltó, hogy a magyar pörkölt receptje ugyan fennmaradt a magyarábok hagyományai között, de az idők leforgása alatt igazi ünnepi fogássá nemesedett. Bár az évszázadok alatt kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyi éghajlathoz és az alapanyagokhoz– gyakran bárány- vagy kecskehúsból, helyi zöldségekkel főzik –, az étel lelke, vagyis a fűszerezés és az elkészítési technika meglepően hűen őrzi az eredeti, magyar receptet. A pirospaprika, a hagyma, a fokhagyma és az olajon való dinsztelés náluk is alapvető előfeltételel, akárcsak a lassú, sűrűre főzött szaft.

Puskás, olimpia és a magyar nyelv

A magyarábok büszkeséggel beszélnek a magyar sport ikonikus alakjáról, Puskás Ferencről – ismerik nevét, pályafutását, és hősként tekintenek rá. A nemzetközi sporteseményeken, különösen az olimpiák idején, előszeretettel szurkolnak a magyar sportolóknak, figyelik szereplésüket, és drukkolnak a sikereikért.

Mindennapi nyelvhasználatuk különösen érdekes: a beszédükben egymás mellett él az arab, a núbiai és egy archaikus magyar szókincs. Ennek köszönhetően olyan magyar eredetű szavak maradtak fenn, mint a „kenyér”, a „csizma”, a „szekér”, vagy akár az „anya” és a „víz”.

Történelem vagy legenda?

A közösség eredetéről szóló hagyomány szerint őseik magyar gyerekek voltak, akiket évszázadokkal ezelőtt a törökök hurcoltak el rabszolgaként. A hosszú út végén az afrikai sivatag szélén, Núbiában telepedtek le, ahol önálló közösséget hoztak létre. A helyi elbeszélések szerint sokan közülük janicsárként szolgáltak, de még ezekben a nehéz történelmi helyzetekben is igyekeztek megőrizni magyarságuk emlékét és identitásuk töredékeit.

A kapcsolat Magyarországgal időről időre újra megerősödött: a szocializmus idején például Losonczi Pál, az akkori Elnöki Tanács vezetője személyesen is ellátogatott hozzájuk, ami szimbolikusan is megerősítette a közösség magyar gyökereinek tudatát.

Ha többet szeretnél tudni

A magyarábok története egyszerre különleges és megható: ritka példája annak, hogyan képes egy közösség távol az anyaországtól is őrizni nemzeti identitását. Akik szeretnének mélyebben megismerkedni e lenyűgöző kultúrával, azoknak érdemes regisztrálni az Árkánok adatbázisába, ahol további részletek érhetők el a közösség múltjáról, mindennapjairól és hagyományairól.

Az alábbi videóban Varga András beszél a magyarábokról: