
Az egyiptomi fáraó testében pokoli dolgot találtak, de eddig nem beszéltek róla nyíltan
Olvass tovább...
Az egész világon elterjedt, évezredekkel ezelőtt írták le először a magyarokról.
A magyarok őstörténete számtalan titkot és érdekességet rejt, a legelterjedtebb nézet szerint pedig a Turáni Alföldről évezredes vándorlás során jutottak el a Kárpát-medencébe, és évszázadokig a médek, majd a hunok birodalmához tartoztak. Ezt követően vált ki az a csoport, amely új hazát keresett, és melynek következtében megkezdődött a népvándorlás időszaka.
Bár a médek hatalma az időszámításunk előtti évtizedekben véglegesen megroppant, a magyar, mint elnevezés hozzájuk köthető, méghozzá az önelnevezéseik kapcsán, amit társadalmi rétegek jelölésére is használtak. Az okfejtés szerint a vezető (mada) és a köznép (arii) elnevezésekből alakult ki a „magyar” szó hangzása, de írásban még sokáig nem honosodott meg.
Olvass tovább...
Az első írásos emlékig egészen az ókori Egyiptomig kell visszamennünk, ahol a „világpolgárnak” számító, görögül író, római polgárjoggal rendelkező, de Egyiptomban élő polihisztor, Klaudiosz Ptloemaiosz egy különleges földrajzi tudástárat, az úgynevezett Geográfiát is megalkotta.
Ptolemaiosz sokoldalúsága a matematikára, csillagászatra, geográfiára is kiterjedt, az általa alkotott geocentrikus világkép pedig évezredekre elfogadottá vált.
A tudós Türoszi Marinus adatai alapján alkotta meg többek között Európa térképét is, melyekben a népek neveit is feltüntette. Ebben tűnt fel a „materoi” név. Ezt követően évszázadokkal később, Muhammad ibn Ahmad al-Dzsajháni arab tudóstól és világjárótól olvashattunk az Árpád-kor előtti magyarság történelméről.
Olvass tovább...
Al-Dzsajháni szintén egy földrajzi műben, az „Utak és Országok könyvében” említi a „madzsgarokat”, ehhez hasonló formában később többször is feltűnik népünk neve. A „magyar” önelnevezés első magyarországi írásos emléke Anonymus nevéhez köthető, ám a korabeli kiejtés „hetümogyer” vagy „hetümagyer” lehetett, utalva a hét törzsre.
Habár az írásbeliségben csak jóval később, a nyelvújítást követően terjedt el általánosan a „magyar” kifejezés, kiejtésben szinte azonos az elmúlt évezredet nézve, és az egykori őshaza területén is olvasható az etnikai név „madiar”, „magor” formákban, egyebek között sírfeliratokon.
A magyar ősmúlt és a népvándorlás szerteágazó története évezredeken keresztül vezet, így jutottunk el a Kárpát-medencéig: