Kiderült az igazság a honfoglalás leghíresebb krónikásáról, a székelyek eredetét is leírja

Anonymus: Történelem és Irodalom Határán – Mennyire Hiteles a Gesta Hungarorum?

Anonymus, a rejtélyes magyar történetíró, a Gesta Hungarorum szerzője, a magyar honfoglalás egyik legrészletesebb leírását adta, amelyről máig vitatkoznak a történészek. A névtelen jegyző személye és műve évszázadok óta komoly érdeklődés tárgya, és habár sokan irodalmi alkotásnak tekintik, régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a benne foglaltak több helyen is megfelelnek a valóságnak. Erről, valamint a székelység eredetének kutatásáról adott interjút a Demokratának a Magyarságkutató Intézet egyik munkatársa, B. Szabó János.

Ki volt Anonymus?

Anonymus, azaz „Névtelen Jegyző”, egy valószínűsíthetően III. Béla király udvarában tevékenykedő írnok volt, aki a 12. század végén vagy a 13. század elején írta meg a Gesta Hungarorum című művét. A „gesta” szó eredetileg hőstetteket jelent, és Anonymus célja az volt, hogy a honfoglaló magyarok dicsőséges tetteit, győzelmeit örökítse meg.

 „A mai tudományos konszenzus szerint ez az első fennmaradt magyar történeti munka”

– mondta B. Szabó János.

Valószínűleg létezett ugyan a 11. században egy úgynevezett ősgeszta, de az nem maradt fönn a maga valójában, csak későbbi művekbe beépült elemeiből lehet visszakövetkeztetni rá.”

Az ősgeszta elvesztésével a Gesta Hungarorum vált a korai magyar történelem egyik legfontosabb írott forrásává. Mivel Anonymus saját kortársainak írta a művet, számos helyen használ fiktív elemeket, ám a történeti kutatások szerint ezek nem vonják kétségbe az egész mű hitelességét.

Az Anonymus körüli viták

Amióta a 18. században a Gesta Hungarorum előkerült, a történészek folyamatosan vitatkoznak hitelességén.

„Az egyik fő kritika Györffy György nagy tekintélyű történész részéről az volt, hogy Anonymus nem említette a Kárpát-medence más fontos korabeli hatalmi szereplőit, például a frankokat és a bolgárokat”

– mondta B. Szabó János. Ez valóban érdekes kérdés, hiszen a 9. század végén a Kárpát-medence nem volt elszigetelt terület, hanem számos hatalom befolyása alatt állt, amelyek közül sokan nem szerepelnek a műben.

„Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mű ne lenne hiteles”

– tette hozzá a történész.

„Anonymus tudatos döntést hozhatott arról, hogy kikkel és milyen részletekkel foglalkozik. A régészeti leletek, amelyek a honfoglalás korai rétegeiből származnak, összhangban vannak azokkal a területekkel, amelyeket Anonymus a magyar honfoglalóknak tulajdonít. Ez éppen hogy hitelességét erősíti.”

Anonymus angol előképei

Az intézet munkatársai arra is felhívták a figyelmet, hogy Anonymus művének párhuzamai vannak az angol honfoglalásokkal.

„A Gesta Hungarorumnak angol előképei is lehetnek”

– magyarázta B. Szabó János.

„Az egységes egyházi műveltségű középkori Európában az egyetemek révén a legkülönfélébb nációk kerülhettek szoros kapcsolatba egymással, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha Anonymus ismert volna ilyen műveket.”

Az angliai helyzet a kora középkorban bizonyos értelemben hasonló volt a Kárpát-medencében lezajlott eseményekhez: különböző népcsoportok hullámai érkeztek a szigetre, amelyekből végül az angol nép megszületett. Ez az átfedés adta azt az ötletet, hogy az intézet konferenciasorozatának első eseményeként összevessék az angliai és magyar honfoglalások történetét.

A rendezvény, amelynek egyik szekcióját a Debreceni Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történészei vezették, fontos következtetésekhez vezetett arról, hogy a korabeli krónikások miként dolgozták fel népeik múltját, és milyen módszertani tanulságokat lehet levonni az Anonymuséhoz hasonló művekből.

Irodalom vagy történelem?

„Anonymus Gesta Hungarorumát sokáig inkább szépirodalmi műként kezelték, mint történeti forrásként”

– mondta B. Szabó János.

„Ez fakadhatott abból is, hogy a középkori történelemírás gyakran ötvözte a valóságot a legendákkal és fiktív elemekkel. Jó példa erre Arthur király alakja, aki a kelta valóságtól távolodva vált a középkor mitikus hősévé.”

Az ilyen művek esetében gyakran nehéz elválasztani a valóságot a fikciótól. Ugyanakkor a modern történészek egyre inkább hajlanak arra, hogy ne csupán irodalmi alkotásként, hanem történeti forrásként is vizsgálják a Gestát. Ennek alapja, hogy a benne leírt események sokszor megegyeznek a régészeti leletekkel, illetve egyes történeti párhuzamok is fellelhetők benne más korabeli munkákkal.

A székelység eredete és Anonymus

Anonymus a székelyek eredetéről is írt a Gesta Hungarorumban. A székelyek a mű szerint Attila népéhez tartoznak, és már a honfoglalás előtt jelen voltak a Kárpát-medencében, ahol a Tiszántúlon csatlakoztak Árpád magyarjaihoz.

„Ez az elmélet hosszú ideje vita tárgya a történettudományban”

– jegyezte meg B. Szabó János.

A Magyarságkutató Intézet az elmúlt években több kutatást is végzett a székelyek eredetéről.

„Keszi Tamás régész tanulmánya szerint a székelyek a társadalom perifériájára került népelemek elegye volt, amelyet a kozákokéhoz hasonló struktúra jellemezhetett. Ez a nézet új tudományos vitákat váltott ki.”

A konferencia egyik előadója, Botár István csíkszeredai régész szerint ugyanakkor még mindig sokkal kevesebbet tudunk a székelyek eredetéről, mint amennyit szeretnénk.

„A jelenlegi régészeti adatok alapján a hunokhoz való kapcsolódásuk sem zárható ki teljesen, ám ezt még további kutatásoknak kell alátámasztania.”

A hunok és a székelyek kapcsolata

„Attól, hogy a székelyek Attila népeként jelennek meg Anonymusnál, még nem feltétlenül hunok”

– hangsúlyozta B. Szabó János.

„Attila birodalma rendkívül heterogén volt, nyelvileg és etnikailag is sokszínű. Az tehát, hogy a székelyek valamilyen kapcsolatban állhattak a hunokkal, még nem jelenti azt, hogy maguk is hunnak számítanának.”

Az ilyen kérdések megválaszolása azonban további kutatásokat igényel, amelyek az elkövetkező években folytatódnak. A székelyek eredetének tisztázása nemcsak a magyar történelem szempontjából fontos, hanem hozzájárulhat a közép-európai népek történelmének jobb megértéséhez is.

Záró gondolatok

Anonymus Gesta Hungaroruma vitathatatlanul az egyik legjelentősebb magyar történeti forrás, amely a honfoglalás eseményeit írja le. Bár sok történész kételkedik a hitelességében, a mű régészeti és történeti párhuzamai azt mutatják, hogy a benne foglaltaknak van valóságmagjuk. Az Anonymus-konferenciasorozat, amelyet a Magyarságkutató Intézet indított útjára, arra törekszik, hogy új megvilágításba helyezze ezt a régi művet, és hozzájáruljon a magyar történelem jobb megértéséhez.

Anonymus munkássága nemcsak történeti forrásként, hanem irodalmi alkotásként is érdekes, amely bemutatja, hogy a középkorban hogyan írták meg népeik történetét a krónikások. Ahogy a kutatások folytatódnak, egyre több részlet kerülhet napvilágra a Gesta Hungarorum valódi értékéről és jelentőségéről.

forrás: Demokrata