Japán fellázadt Magyarország érdekében, elképesztő dolgot tettek 100 éve

A magyarság és Japán feltételezett rokonsága

A magyar és japán nép közötti rokonság gondolata nem új keletű: már a 19. század végi és 20. század eleji orientalisztikai kutatások során is felmerült a tudósokban. Bár a hivatalos nyelvtudomány és genetikai kutatások ma már elvetik a szoros nyelvrokonságot, mégis akadnak kulturális, mondavilágbeli és antropológiai párhuzamok, amelyek újra és újra életre hívják ezt a romantikus elméletet.

A két nép mitológiájában, hősi énekeiben és bizonyos társadalmi szokásaiban valóban felfedezhetők hasonló motívumok, melyek közös ősi, ázsiai gyökerekre utalhatnak. A „legkeletibb rokonaink” kifejezés ezért nem csak feltételezett nyelvi kapcsolatra utal, hanem egyfajta szellemi és kulturális testvériséget is kifejez, amely a XX. századi politikai és diplomáciai eseményekben is meglepően hangsúlyosan jelent meg.

Japán az első világháború után - amikor egy keleti hatalom Magyarország mellett állt

A történelem egyik legmegrázóbb eseménye a magyar nép számára az első világháborút követő trianoni békeszerződés volt, amely során az ország területének kétharmadát elveszítette. Kevéssé ismert tény azonban, hogy a Párizs környéki béketárgyalások során Japán  (a győztes antant egyik tagjaként!) egyedüliként tiltakozott a Magyarország feldarabolását előíró trianoni döntés ellen.

A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy Japán a háborúban csupán formálisan vett részt, nem az európai harcmezőkön - ennek ellenére erkölcsi kötelességének érezte, hogy szót emeljen a túlzó és igazságtalan rendelkezések ellen. A japán delegáció hivatalos tiltakozó nyilatkozata egyáltalán nem csak egy jogi gesztus volt, hanem annak a mélyebb megértésnek és tiszteletnek a jele, amelyet Japán a magyar nemzet történelme és szenvedései iránt tanúsított.

A a korabeli japán szellemi elitben valóban létezett egy erős Magyarország-szimpatizáns kör, akik a magyarságban nem csak egy történelmi jelentőségű nemzetet láttak, hanem szellemi rokonokat is. A japánok által képviselt ősi harcos és becsületközpontú értékrend bizonyos elemei rezonáltak a magyar történelmi identitással, ez a közös kulturális affinitás pedig meghatározta a hivatalos diplomácia álláspontját is.

A második világháború utáni újrakezdés

A második világháború után mindkét ország romokból építkezett, de ez igen eltérő irányokban bontakozott ki: míg Japán az amerikai megszállás alatt nyitott a nyugatias modernizáció felé, Magyarország a szovjet blokk részeként teljesen más geopolitikai pályára került. Ennek ellenére a két nemzet közti kapcsolatokat újraélesztették, elsősorban kulturális és tudományos téren. Az 1959-ben aláírt hivatalos diplomáciai egyezmény új fejezetet nyitott a japán-magyar kapcsolatokban, amelyet a kölcsönös tisztelet és az intellektuális érdeklődés jellemzett.

A ’60-as és ’70-es évektől kezdve rendszeresek lettek a kölcsönös kiállítások, egyetemi csereprogramok, nyelvi és irodalmi kutatások. A japán művészet (különösen a zen, kalligráfia és a harcművészetek - az animetalálkozók és mangarajongók ekkor még nem voltak sehol) hatalmas hatással voltak a magyar értelmiségre, míg a magyar irodalom és zeneszerzők, mint Bartók és Kodály, Japánban váltak elismertté.

Kálmán C. György a magyar-japán rokonságról:

forrás: kagylokurt.hu