Az Atlanti-óceán két oldalán különös nyomokat találtak, amelyek összeillenek

Felfedezés a két kontinens között: A dinoszauruszok nyomai

A tudományos közösség egyik legújabb és legizgalmasabb felfedezését egy tudóscsoport végezte, melyet Louis L. Jacobs, a Dél-Methodista Egyetem Föld- és Emberkutató Intézetének emeritus professzora vezetett. A csapat két kontinens, Afrika és Dél-Amerika területén talált hasonló ismeretlen eredetű lábnyomokat.

De mi rejlik-e nyomok mögött? Milyen eredetű fosszíliára bukkantak a geológiai időben mért évmilliók rétegei alatt, ami segíthet megérteni az ősi kontinensek és azok élővilága közötti kapcsolatot?

A titokzatos lábnyomok felfedezése

A titok kulcsa az Atlanti-óceán két partján található ősi maradványokban rejlik, amelyek több ezer kilométer távolságra egymástól azonos típusú és korabeli lábnyomokat rejtettek. A kutatók a brazil és a kameruni lelőhelyeken mintegy 260 dinoszaurusz-lábnyomot találtak, amelyek egykoron az ősi kontinens, Gondwana területén mélyedtek a föld vályataiba, több mint 120 millió évvel ezelőtt.

Pangea: A két kontinens elválásának története

A különbség a kontinensek elválása előtt, Pangea hatalmas földtömegének szétcsúszásával tárult fel. Ahogy a két földrész, Dél-Amerika és Afrika, fokozatosan elvált egymástól, úgy a dinoszauruszok is szabadon vándoroltak az egykori tengeri medencék, folyók és tópartok mentén.

Az elemzett területek, a Borborema régió Brazíliában és a Koum-medence Kamerun északi részén, további érdekes titkokat rejtenek, melyek egy elfeledett ősi civilizáció létezését is megválaszolhatják, illetve azt, hogy hogyan léptek kapcsolatba egymással az egyes kontinensek.

A dinoszaurusz-lábnyomok, amelyek mocsaras területeken és tavak mentén maradtak fenn, lenyűgöző részletességgel mesélik el Gondwana, azaz Dél-Amerika és Afrika időszámításunk előtt egyesült földtömegének földrajzi és ökológiai világát, amely a földcsuszamlás előtt még virágzott.

A nyomok különleges hasonlósága, hogy több ezer kilométer távolságban is pontosan megegyeznek, arra utal, hogy a két kontinens egyes élőlényei ugyanazon az útvonalon vándoroltak. A lábnyomok példátlan épségéből származó fosszíliák az ősi ökoszisztémák rendkívüli minőségére hívják fel a figyelmet. 

A pollenek és a környezeti feltételek rekonstruálása

A kutatásokat vezető Jacobs professzor elmagyarázta, hogy az egyik legfontosabb felfedezésük a két kontinenst összekötő szűk terület volt, amely egykoron a robosztus, növényevő és ragadozó élőlények szabad mozgását biztosította.

A professzor további mikroszkopikus növényi nyomokat fedezett fel, amiből rekonstruálhatták azokat a környezeti feltételeket, amelyek évmilliókkal ezelőtt meghatározták a földi élet alakulását.

A pollenek rávilágítottak arra a következtetésre, hogy milyen növények borították a tájat, és hogyan alkalmazkodtak a különböző flóraelemek a változó klímához és a földrajzi jellemzőkhöz.

Ezen ősi nyomok elemzése révén betekintést nyerhetünk a korabeli atmoszférába, a széljárásokba és a csapadékviszonyokba, amelyek a dinoszauruszok korában virágzó növényekből és elterjedésükből származik.

Mivel az Atlanti-óceán két partja között vándorló élőlények mozgása mára csupán foszlányokban maradt fenn, ezek a dinoszaurusz-lábnyomok lehetnek a legfontosabb bizonyítékai annak, hogy hogyan formálták a kontinensek a világot, ahogy azt ma ismerjük.

Az alábbi videóban részletesen kifejtik a napjainkban már két különálló kontinens egykori geológiai viszonyait és a dinoszauruszok vándorlásának útvonalát: