Berezgett a műszer, kolosszális járművet találtak az afrikai sivatag közepén, egyszerűen nem lehetne ott

Egy portugál hajó, amely sosem ért célba – egészen mostanáig

1535 március 7-én a portugál Bom Jesus (Jó Jézus) nevű hajó kifutott a lisszaboni kikötőből, fedélzetén értékes rakománnyal: aranypénzekkel, rézrudakkal, elefántcsonttal, ónnal, valamint navigációs műszerekkel.

Úti célja India volt, ám útja nem teljesedett be – egy heves vihar eltérítette, és a hajó nyomtalanul eltűnt. Legalábbis így hitték egészen 2008-ig, amikor is egy namíbiai gyémántbánya munkatársai különös dologra bukkantak az afrikai sivatag kiszárított lagúnájának mélyén.

A felfedezés a véletlen és az előrelátás találkozása volt. Dr. Dieter Noli, a dél-afrikai tengeri régészeti kutatóintézet vezetője már több mint egy évtizede figyelmeztette a térség bányászait: előbb-utóbb hajóroncsra fognak bukkanni.

Amikor ez valóban megtörtént, a régészt azonnal értesítették. A feltárás során előkerült tárgyak – köztük egy 11,5 kilós láda arany pénzérmével – kétséget kizáróan bizonyították: a Bom Jesus fekszik a homok alatt, méghozzá szinte érintetlen állapotban.

A tudomány ritkán találkozik ennyire ép múltmaradvánnyal

A hajóban rejlő tárgyak kivételes állapotban vészelték át az elmúlt közel fél évezredet. Ennek egyik oka a több mint 20 tonnányi réz volt, amely sajátos módon konzerválta a hajó maradványait: a fém taszította a kártevő organizmusokat, így még a bőr, fa és szövetanyagok is ép állapotban maradtak fenn az útokor számára.

A fellelt leletek között több ezer portugál és spanyol arany és ezüst pénzérme, ágyúk, kardok, evőeszközök és navigációs műszerek is szerepeltek – még egy sértetlen hajóiránytű is előkerült.

Az eset túlmutat egy egyszerű régészeti szenzáción: ez az egyik legértékesebb és legépebben megmaradt hajóroncs, amit valaha Afrika déli részén találtak. A feltárás hihetetlen mértékű történeti és kulturális információt hozott felszínre, amely ritkaságszámba megy a tengeri régészet világában.

Nem a bányászoké lett a kincs – de Namíbia megtarthatta

A nemzetközi jog szerint a lelet az adott országhoz tartozik, kivéve, ha a hajó állami tulajdonban állt, ebben az esetben az anyaország is igényt tarthat rá.

Mivel a Bom Jesus a portugál király hajója volt, elvileg Portugália kapta volna meg a teljes rakományt – de a portugál állam nem élt ezzel a jogával, és nagylelkűen lemondott róla Namíbia javára.

A tudomány és a kultúrtörténet mellett tehát az állami méltányosság is szerepet kapott ebben az egészen rendkívüli történetben, amely lényegében egy vízi jármű kisiklása által frissítette fel a múlt ezen örökségének egy részét. A feltárás a kutatók legnagyobb döbbenetére is áttörést jelentett, viszont erősen szemléltette, hogy még a legszárazabb sivatag is rejthet óceáni titkokat.

Egy évszázadok óta eltemetett tanulság

A Bom Jesus hajóroncsának megtalálása egyszerre óriási régészeti siker és figyelmeztetés: néha épp ott bukkanunk kincsre, ahol a legkevésbé számítunk rá, jelen esetben a namíbiai sivatag közepén.

A Dél-Atlanti-óceán mentén húzódó, több millió éves sivatag - ahol sokezer délibábért felelős forróság és bronz színben úszó homokpor kering - ezúttal a történelem egy elveszett darabját nyerte vissza az emberiségnek.

A történet hátterében egyszerre húzódik meg a felfedezésből származó véletlen telitalálat, illetve a szakszerű, modern régészeti feltáráshoz szükséges detektorok felkészültsége – a két tényező, amely minden nagy tudományos áttörés alapját képezi.

Az alábbi videóban a felbecsülhetetlen értéknek számító aranyérmék sokasága és az ősi hajóroncs felfedezésének története látható: