Ezt gondolta Kádár Trianonról, belecsípett a románokba

A trianoni kérdés a kommunizmusban

A hazánkban a második világháború végétől kezdődő kommunista diktatúra időszaka nem éppen arról volt híres, hogy pozitívan tekintett volna a különböző határ-revíziós törekvésekre: a trianoni béke egyfajta tabutémának számított, azzal foglalkozni "reakciós", "fasiszta", "nacionalista" dolog volt, a hivatalos álláspont az volt, hogy nincs itt semmi látnivaló, fogadjuk el, ez van, egyébként is a 10 millió koldus országa volt a régi monarchia és a Horthy-korszak Magyarországa is.

Ebből kiindulva a kommunista csúcsvezetők sem beszéltek túl sokat a témáról - legalábbis a nagyközönség előtt semmiképpen.

Kádár János véleménye a témáról

Zárt ajtók között viszont már felmerült a téma, még Kádár János is nyilatkozott róla, aki az ország kvázi teljhatalmú vezetője volt 1956-tól egészen 1988-ig. 

A dokumentált szavaiból tulajdonképpen egyfajta kettős hozzáállás olvasható ki. Kádár egyrészről teljesen magáévá tette a hivatalos kommunista álláspontot, miszerint a revízió esélytelen, rossz ötlet, fasiszta dolog:

„Ha valaki most azt hirdetné, hogy foglaljuk vissza Erdélyt, akkor egymillió katona és önkéntes sorakozna fel a határon. Ha bárkitől ezt a jelszót hallanák, lőjék agyon, egy golyót bele, de lehet kettőt is, hogy fel ne támadjon. Mert mi volna a következmény? Nemcsak az az egymillió ember veszne el, de minden szomszédos állam is elindulna, és eljönnének Budapestig. Óva intem az optimistákat: román katonatisztek már kétszer is táncoltak a budapesti szállodák parkettjén: 1920-ban és 1944-ben, magyar tisztek viszont még sohasem keringőztek valamelyik bukaresti hotelben. Az USA és az egész Nyugat is őket támogatja, mert borsot törnek a Varsói Szerződés országainak orra alá. Amíg én a helyemen állok, addig Ceaușescu miatt nem fog magyar vér folyni. Kétmillió túszt tart a kezében…”

Bár természetesen nem csak Erdély került elcsatolásra a trianoni békeszerződéskor, de Kádár zárt ajtók mögött többször is beszélt az igen terhelt magyar-román viszonyról és Ceauseșcuról is - és amikor nem a kötelezően felmondandó szocialista-internacionalista mantra került felmondásra, kibújt a szög a zsákból, hogy azért nem volt a kedvence a "Kárpátok géniusz"-a, magánbeszélgetéseken állítólag gyakran nyilatkozott úgy, hogy „én Romániában nemcsak magyar nem szeretnék lenni, de román sem”.

Kádár nézeteinek háttere

Kádár Trianon-értelmezése mint már említettük, ennél azért összetettebb volt, de az is leninista világképéből eredt. A szovjet forradalmár ugyanis szintén azt vallotta, amit Lenin, hogy a trianoni békeszerződés egy "imperialista rabló szerződés" (bár nyilván egyikük sem a monarchiát siratta), és azt is elismerte, hogy létezik a határ-probléma, a párt is küszködik vele.

1966-ban hosszabb interjút adott Henry Shapiro amerikai újságírónak, ahol szintén előkerült a téma. Ebben az interjúban megerősíti azt a nézetét, hogy a trianoni békeszerződést "Magyarországot területét megcsonkító imperialista békediktátum"-nak nevezi, a területrendezés ezen módjára pedig "rablás"-ként hivatkozik, melynek a célja a nemzetek közötti viszályok szítása, megosztása és egymás ellen kijátszása.

Ugyanebben az interjúban később azt is hangsúlyozza, hogy ők kommunisták ez ellen és a békéért küzdenek, majd felidézi azt a nemzetközi kommunista pártok által Bukarestben kiadott közös nyilatkozatot is, miszerint a szocialista blokk országainak senkivel szemben nincsenek területi követeléseik, majd még egy kicsit beszól az NSZK-nak és a bonni kormánynak is, mint az akkori világ egyetlen állama, aki "revansista okokból nyíltan vitat fennálló határokat".

A határon túli magyarság kérdése tehát végig tabunak számított a kommunizmusban a hivatalos narratívában, a változás csak a rendszerváltás után jött el, Antall József emlékezetes szavai voltak, amikor úgy nyilatkozott, hogy ő 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni - de ez már egy másik cikk témája lenne.

Érdekességek Kádár János nem mindennapi életéből:

forrás: amiidonk