Tehéntrágyát kent magára a híres tudós, azonnal elérte a vég

Epheszoszi Hérakleitosz, Kr. e. 535 körül született görög filozófus, rejtélyes és magányos alak volt az ókori görög filozófia történetében. Nemcsak a változásról alkotott egyedülálló elképzelései tették híressé, de különc viselkedése és a hagyományos bölcsesség elutasítása is.

Hérakleitosz filozófiájának alapja az örökös változás gondolata. Leghíresebb mondása, miszerint "senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba", tökéletesen összefoglalja ezt a hitrendszert. A filozófus számára a világ egyfolytában átalakuló hely volt, ahol minden állandó mozgásban van, mint a folyó áramló vize.

Ez a gondolat szorosan kapcsolódott az ellentétek egységének elképzeléséhez is, miszerint a látszólag ellentétes dolgok valójában harmonikus egységet alkotnak.

Hérakleitosz ellentétben állt korának sok más filozófusával, akik formális oktatásban részesültek. Ő autodidakta volt, és a magányos elmélkedést részesítette előnyben. Ez a magányosság, valamint a filozófustársaival és az emberiséggel szembeni megvetése miatt embergyűlölőnek tartották. Különösen ellenszenvedett a demokrácia és a tömeg mentalitása iránt, és bölcs uralkodók által vezetett arisztokráciát hirdetett, ami Platón filozófus-király eszméjében is visszaköszön.

Hérakleitosz különcsége nemcsak a filozófiájában, de az életmódjában is megmutatkozott. Magányt kedvelő remete volt, aki a hegyekben és a vadonban barangolt, és növényekből és döglött állatokból gyűjtött élelmet. Ez a magány nem csupán választás volt, hanem mély ellenszenv az emberi kapcsolatokkal szemben, ami arra késztette, hogy hosszabb időkre visszavonuljon a társadalomtól.

Egészséghez való hozzáállása azonban még a különc filozófus számára is szokatlan volt, és végül bizarr halálához vezetett. Hérakleitosz vízkórtól szenvedett, egy olyan betegségtől, amelyet a testben felgyülemlő folyadékok jellemeznek. A gyógyulás érdekében radikális gyógymódot alkalmazott: szárított tehéntrágyába burkolózott, úgy gondolván, hogy a trágya melege kiszívja a felgyülemlett folyadékot.

Tragikus módon ez az öngyógyítási kísérlet végzetesnek bizonyult. Ahogy a trágya megszáradt és megkeményedett körülötte, Hérakleitosz mozdulatlanná vált, és képtelen volt elhárítani a rátámadó kutyafalkát. A sors furcsa fintora, hogy a kutyák élve felfalták a filozófust, aki csapdába esett a kiszáradt ürülékből készített gipszében.

Hérakleitosz különös és korai halála rávilágít még a legzseniálisabb elmék korlátaira is. Filozófiai meglátásai évszázadokkal később is aktuálisak, míg különcsége és tragikus sorsa örökségét rejtélyes aurával övezi, és az ókor egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb alakjává teszi.

Forrás: History Collection