A legnagyobb budapesti földrengéskor holttestek repültek át Budáról Pestre

Magyarország szerencsés földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően ritkán fordulnak elő nagy erejű földrengések, amelyek jelentős anyagi károkat, sérüléseket vagy emberéleteket követelnének. Kisebb rengések szinte naponta előfordulnak, de ezeket meg sem érezzük, csal a szeizmológiai jelentésekből tudjuk, hogy az ország mely részén történtek.

A történelem során azonban több olyan földmozgás is volt, amely komoly pusztítást okozott. A legkorábbi feljegyzett földrengés 456. szeptember 7-én történt Savariában, a mai Szombathely területén. A kutatók szerint a rengés ereje elérhette a 6,1-es magnitúdót, ami jelentős károkat okozhatott az akkori városi építményekben. Egy másik jelentős földrengés 1389-ben rázta meg Budát. Az akkori beszámolók szerint olyan erős volt a rengés, hogy a vári Nagyboldogasszony-templom tornya is összeomlott.

Ezeknél is különösebb eseményről számol be Bánó Attila az 55 meghökkentő történet a magyar történelemből című könyvében. 1578 tavaszán egy pusztító földrengés sújtotta az oszmánok által megszállt budai várat, amely viharral és jégesővel társult. A természeti katasztrófa következményeit tovább súlyosbította egy villámcsapás, amely a lőportoronyba csapott, felrobbantva több ezer mázsányi puskaport. Az óriási detonáció kőfalakat és török katonák testeit repítette át a Dunán, egyes törmelékek egészen Pestre is eljutottak.

Az eseményt Zolnay László Kincses Magyarország című könyve is megörökíti, amely egy korabeli beszámolót idéz Hüttel Simon, Lubenau városának jegyzője tollából. Az elbeszélés szerint pünkösd hétfőjén, éjjel tíz óra körül hatalmas dörgés és villámlás keltett félelmet a lakosság körében, amelyet erőteljes földrengés követett. Az emberek kétségbeesetten próbáltak menekülni, de nem tudták, hova rejtőzhetnének a pusztítás elől.

A jegyző beszámolója szerint a tűz és a villámcsapások a várat sem kímélték. A lángok elértek a várkastélyba, ahol ágyúkat és fegyvereket tároltak, valamint számos ember tartózkodott. A detonáció következtében a vár szinte teljesen romba dőlt, csak néhány fala maradt épen. Buda városában több mint ötszáz épület omlott össze, és a romok alatt rengeteg ember lelte halálát.

A budai vár börtönében raboskodó keresztény foglyok közül sokan nem élték túl a rengést. Az iratok szerint a Csonkatoronyban tartották őket fogva, amely a földmozgás hatására összedőlt, maga alá temetve a bent lévőket. Akik életben maradtak, súlyos sérüléseket szenvedtek, többen elveszítették végtagjaikat.

A katasztrófa legsúlyosabb következménye a lőporrobbanás volt. A villámcsapás által felrobbant puskapor hatalmas pusztítást végzett a várban és annak környékén. A robbanás ereje akkora volt, hogy a várkastély kőfalai messzire repültek, egyes darabok a Dunába zuhantak, míg mások Pesten és környékén landoltak.

A török katonák holttesteit és a romokat még napokkal később is megtalálták a folyóban és a pesti földeken.

Egy másik szemtanú beszámolója szerint a tragédia idején a Dunán egy hajó horgonyzott le, fedélzetén mintegy kétszáz török katonával. A lehulló kődarabok eltalálták a hajót, amely elsüllyedt, és a legénység valamennyi tagja a vízbe fulladt.

Néhány éve Pécsen ki kellett űríteni egy áruházat a földrengés miatt, az esetről a Híradó is beszámolt: