Így számoltak le itthon a kommunisták a legnagyobb magyar színészekkel: összegyűjtötték a tragikus történeteket

Színészlegendák a kommunista terror árnyékában

A magyar színház- és filmművészet legnagyobb alakjai közül sokan szenvedtek el elképzelhetetlen üldöztetést a 20. század második felében. A kommunista diktatúra gépezete nem kímélte azokat sem, akik a művészetük révén nemzetközi hírnevet szereztek, és akikért a közönség rajongott. Egyeseket elüldöztek, másokat bebörtönöztek, tönkretettek vagy egyszerűen ellehetetlenítettek - az alábbi összeállítást Mező Gábor történész szedte össze, akinek kutatási területe a hazai kommunizmus időszaka, több igen jó könyvet is írt a témáról.

Megbélyegzés, száműzetés, öngyilkosság

Jávor Pál és Karády Katalin nevét az egész ország ismerte, a filmvászon és a színpad csillagai voltak. Karády a háború alatt magyar zsidókat mentett, ezért előbb a nyilasok és a nácik üldözték, majd a kommunisták lehetetlenítették el. A levegő elfogyott körülötte, így emigrációba kényszerült. Az USA-ban halt meg, de örökké honvággyal küzdött. Jávor is hasonló sorsra jutott: elűzték, majd hazatérhetett - de csak meghalni. Kádár János és Major Tamás diadalként mutatták fel, hogy sikerült „hazacsalogatniuk”.

Somlay Artúr nem akarta végignézni, ahogy barátait kitelepítik és tönkreteszik. A gyalázat helyett a halált választotta. Latinovits Zoltánt vidékre száműzték, megfosztották lehetőségeitől - nem bírt tovább küzdeni, tragikus módon vetett véget az életének.

Karády Katalin talán legismertebb dala:

Börtön és megaláztatás

Mensáros Lászlót kétszer is bebörtönözték, de újra és újra talpra állt. Darvas Ivánt szintén rács mögé dugták, egy jelentés szerint beszervezték, de később is folyamatosan megfigyelték. Fedák Sárit először börtönbe vetették, majd eltiltották a szakmától, végül egy egyszobás kunyhóban halt meg.

Bara Margitot nem tartóztatták le, de a hatalom más módszerekkel törte meg: mocskos lejáratókampánnyal tették tönkre karrierjét és életét. A hozzá hasonlóan ünnepelt Szeleczky Zita idejében emigrált, de távollétében is börtönre ítélték és a sajtó folyamatosan támadta haláláig. Muráti Lili is menekült, hogy megőrizze méltóságát és szabadságát.

Akiknek a művészetét elnémították

Sinkovits Imrét hosszú évekre eltiltották a színpadtól. Az ’56-os forradalom után még az egykori Aranycsapat-tag, az internálást megélt Lóránt Gyula is segítette abban, hogy egy szocialista vállalatnál dolgozhasson. Mezei Máriát, a kor egyik legkiemelkedőbb színésznőjét, a Liliputi Színházban bohóckodásra kényszerítették, később pedig egy színház vécéfelelőse lehetett csupán.

Földes Gábort kivégezték, pedig nem tett semmi elítélendőt. Kommunistaként lett elege a kommunistákból, ami még a "fasizmusnál" is nagyobb bűn volt Kádárék szemében. Az elnyomás nem ismert határokat, akit pedig nem sikerült fizikailag megsemmisíteni, azt szellemileg és egzisztenciálisan törték meg.

Egy elfeledett korszak nyomai

A Rákosi-diktatúra és a Kádár-rendszer nemcsak politikai ellenfeleket, hanem művészeket is célba vett. Sokakat elhallgattattak, másokat megtörtek, néhányan pedig életüket adták azért, hogy ne kelljen a megalkuvás útjára lépniük - a művészek történetei ma is figyelmeztetnek minket arra, hogy Marx és Engels micsoda rettenetet szabadított a világra.

forrás: