Az állam ellenségeként bántak vele, mert csecsemőkorában az Aranyvonaton utazott

A legendás Aranyvonat

Idén 80 éve, 1945. január 23-án indult el Fertőbozról az ausztriai Spital am Phyrnbe az a vonat, ami a Magyar Nemzeti Bank arany-, valuta, bankjegy-, és értékpapír-készletét vitte ki az országból. Ez több mint 30 tonnányi értéket jelentett; a szállított kincsek között volt a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteménye, Hunyadi Mátyás Corvinái, illetve a Szent Korona is.

Az MNB aranykészéletét a nyilasok, a nácik, és a Vörös Hadsereg miatt kellett sürgősen kimenekíteni az országból. Az Aranyvonat eredetileg 1944. december 15-én indult el Budapestről, de aztán Sopron közelében, Fertőbozon megállt, mert elhúzódtak a tárgyalások a német kormánnyal. Egészen január közepéig kellett az utasoknak várnia, hogy tovább induljon a szerelvény; az államközi megállapodás 1945. január 15-én született meg.

Az aranykészlet biztonsága került, de csak 1946 nyarán hozhatták vissza Magyarországra. Ez egy nagy siker volt az MNB-nek, de súlyos veszteséget jelentett az Aranyvonat utasainak, akiknek itthon bűnözőkként, aranyrablókként, az állam ellenségeiként kezeltek. Megbélyegezték őket, lenézték őket, elvesztették a munkájukat, a lakásukat, és még a gyermekeik is hátrányos megkülönböztetésben részesültek.

Családjával együtt megbélyegezték

A szerencsésebbeket csak elbocsátották, amiért az Aranyvonaton segítették az aranykészlet kimenekítését, de nagyon sok embert meghurcoltak, és börtönbüntetésre ítéltek.

Tóth Ferencné Stark Mária mindössze néhány hónapos csecsemő volt, amikor családjával együtt az Aranyvonatra kényszerült. Mikor az oroszok közeledtek, az idős asszony édesapja egy teherautón menekítette ki a banki főkönyveket. Őt az édesanyjával együtt Désre, majd Csesznekre vitték, ahol összegyűjtötték a banki dolgozókat. A baki értékek addigra már a veszprémi vár alatti bunkerben voltak elrejtve. Mindannyian tudták, mi vár rájuk, és mit fognak a vonattal szállítani.

Mária elmondása szerint a gyerekek, és így ő is, első osztályú kocsikban voltak elhelyezve. Mikor elakadt a vonat Fertőboznál, a helyiek nagyon segítőkészek voltak, ellátták őket élelemmel, karácsonykor pedig tőlük kaptak karácsonyfát a vagonba.

A várakozás rendkívül hosszú és félelemmel teli volt, hiszen többször bombázták a környéket az oroszok, az utasok pedig rettegtek, hogy az egyik eltalálja őket. Mikor elértek az osztrák településre, a helyiek nagy örömmel fogadták őket, és amíg náluk tartózkodtak, kedvesek és segítőkészek voltak mindenben.

Mária a szüleivel együtt egy családhoz került, ahol édesanyja főzött, édesapja pedig a bankosok ruháit javította, mivel eredeti szakmája szabó volt. 1946 októberében, az utolsó szállítmánnyal térhettek haza Magyarországra, de nem olyan fogadtatásban részesültek, mint amire számítottak.

„Egyáltalán nem voltunk felkészülve arra, ami itthon várt. Mikor hazajöttünk, apukám Székesfehérvárra került a Magyar Nemzeti Bankba. 1948-ban aztán B-listáztak, behívatták Budapestre, én is vele mentem. Ahogy jöttünk ki a bankból, apukám borzalmasan el volt keseredve. Megkérdezték tőle az ismerősök, hogy mi a baja. Azt felelte: kirúgták. (...) Ekkor ki kellett költöznünk a lakásból, ahol addig laktunk, elcseréltük egy házmesteri lakásra. Anyukám házmesterként, apukám pedig a Mávautnál kalauzként dolgozott a későbbiekben”

– mesélte a Pénzmúzeum-nak az idős asszony, akit később is ért emiatt hátrányos megkülönböztetés.

Egyetemre sem mehetett

1957-ben Sopronba költöztek. Azt tervezte, hogy a gimnázium után egyetemre megy, de az intézmény igazgatója azt mondta neki, hogy ne is próbálkozzon vele, mert nyugatos volt.

„A mai napig fáj, hogy azért, mert én csecsemőként kikerültem külföldre, nem mehettem egyetemre. De apukám azt nevelte belém, hogy én magyar vagyok, tehát ide tartozom”

– fogalmazott Mária.

Az Aranyvonat történetéről Szász Attila, a Félvilág és A berni követ rendezője készített egy 37 perces rövidfilmet, ami egy méltatlanul kevésbé ismert alkotás: