Titokzatos kis kunyhó tartja lázban Veszprém vármegyét, az erdő mélyén rejtőzik nem messze a Balatontól
Olvass tovább...
A csengő el volt rejtve a fák között, semmilyen feljegyzésben nem szerepel.
A Földnek számtalan olyan különleges és rejtett pontja van, amit emberi kéz alkotott, ám senki nem tudja, hogy mikor és miért. Időnként azonban egy-egy szerencsés kalandornak az útjába akad valami olyan különleges tárgy, aminek az eredetéről csak találgatni lehet. A Tiktok-on tűnt fel az a videó, amelyben egy túrázó az erdőben sétálva meglát valami nagyon furcsa, nagyon nem odaillő dolgot.
Olvass tovább...
Ezekről a videókról sok esetben nehéz megállapítani, hogy nem-e történt benne valamiféle utómunka, vagy nem használtak-e valamilyen effektet. Az általunk bemutatott videóban is négy szituáció van, melyből az utolsó három kétséges, ám a legelső, amit egy erdőben vettek fel, igazi. A túrázó egy csengőt talált, ami elsőre érthetetlennek tűnhet, ám történelmi magyarázata van annak, hogy ősink miért helyeztek el ilyeneket a természetben.
Olvass tovább...
Vallási szertartásokhoz használták őket, többek között az Árpád-kori Magyarországon is. Az imádságok kezdési időpontjának jelzésekor kongatták meg őket, de általánosságban is elmondható, hogy a kisebb közösségekben ezzel jelezték az aktuális időt. A csengőket gyakran szent helyekre tették ki, ezek segítették a szerzeteseket az imádkozásban és a meditációban. Használták figyelmeztetésképpen: közelgő viharok, vagy támadók, esetleg vadállatok közeledését is. Máskor a települések határát jelölték meg vele.
Közösségösszetartó szerepe is jelentős: ezek köré gyűltek, itt végezték az imádkozást, de volt, hogy emlék- vagy kegyhelyként állítottak fel egy csengőt, vagy harangot. Alkalmazták spirituális védelemként, amely távol tartja a falutól a rossz szellemeket és megóvja annak lakóit. A középkorban úgy gondolták, hogy ezek hangja eltéríti a rosszindulatú entitásokat. Sok ilyen kihelyezett csengő kedvelt turisztikai úticél lett, ám sok a mai napig rejtve van a kíváncsi szemek elől.
Forrás: Egri ügyek, Magyarságunk hungarikumunk