A rendőrség betiltott hat Petőfi-verset, kiakadt a Kossuth-díjas költő, a Nyugatban adott hangot felháborodásának

Történt egyszer, hogy az egyik irodalmi esten a rendőrség betiltott hat verset Petőfi Sándortól; ez azt jelentette, hogy azokat a költeményeket ki kellett húzni a műsorból. Ez óriási felháborodást okozott akkoriban, majd 1937. márciusában megjelent egy erős hangvételű újságcikk a Nyugat című folyóiratban, amit a háromszoros Kossuth-díjas költő, Illyés Gyula írt.

A kiakadt drámaíró és műfordító állítása szerint Petőfi egyik versében közbiztonsági szempontból találtak valami kivetnivalót, egy másikat pedig mintegy tárgyi bizonyítékul tiltottak be. Illyés Gyula "A betiltott Petőfi" című írása mélységesen megdöbbentette akkor a Nyugat olvasóit.

Illyés Gyula azzal indította újságcikkét, hogy felsorolta a rendőrség által betiltott Petőfi-verseket. Ezek voltak "A nap", a "Palota és kunyhó", "Az országgyűléshez", "A XIX. század költői", "A költészet", valamint "Az Apostol" egyik részlete. Az író rávilágított arra a tényre, hogy ezzel összesen negyvenre emelkedett az akkoriban betiltott Petőfi Sándor-versek száma. Illyés ezek után több költeményből is idézett, majd leírta, hogy szerinte mi lehetett a probléma ezekkel a versekkel.

Mielőtt egy szót is fűznénk ehhez, idézzük emlékezetünkbe az egyik közveszélyes verset, az 1845-ből való «A nap»-ot:

Mi az a nap? mi az a nap?
Nem is nap az tulajdonkép.
Ugyan mi hát?... hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.

Valami óriás fiú
Ki fujja reggel keleten,
S szétpattan este nyugaton, -
És ez minden nap igy megyen.

Ennyi az egész vers; egy foszlány a közelgő «Felhők»-ből. Hálás téma volna találgatni, hogy közbiztonsági szempontból mi kivetni valólt talált benne a hivatalnok, akinek az államon át a társadalom a legnagyobb magyar költő elnémítására adott jogot. Hosszan gúnyolódhatnánk fölös aggodalmán, simplicissimusi túlbuzgalmán, irodalmi hozzáértésén. (Nem beszélve arról, hogy amilyen alapon a Petőfi-előadásokból kitörlik a «félreérthető» részeket, olyan alapon az istentiszteletekből kitiltathatnák a fele bibliát; abban még keményebb mondatok vannak a jogról, igazságról, a szegények-gazdagok viszonyáról.) De sem a gúnyhoz, sem a vitához nincs kedvünk. A lamentációhoz sem, amely ilyen alkalmakkor hasztalanul föl-fölhangzik. Szellemi integritásunkon esett sérelem. Ha van eszköz a szobor-rombolás megakadályozására, kell módot találni az effajta, annál sokkal súlyosabb sérelem meggátlására. Kik illetékesek erre, kik képviselik itt Petőfit, az irodalom épségét? Akad közülök, aki e sorokat olvassa? Vegye egyenesen hozzáintézett beadványnak. Egy hivatalnok, vagy tán még inkább egy rendszer hibájából nyilvános közérték-csonkítás történt, pontosan úgy, ahogy arról már a költő is beszélt:

Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák...

«A költészet» című versében mondja ezt, melyet mintegy tárgyi bizonyítékul szintén betiltottak.

- olvasható Illyés Gyula 1937-es írásában.

A cikk az Országos Széchenyi Könyvtár archívumának adataiból készült.