Hihetetlenül ritka, ősi leletre bukkantak Borsodban, útépítés közben akadt meg valami különösben az ásójuk

A 26-os számú főút Sajószentpétert elkerülő szakaszát 2012-ben kezdték el építeni, a régészeti feltárások során eleinte minden a megszokott mederben haladt, mígnem a végéhez közeledve egy egészen szenzációs, körülbelül időszámításunk előtt 5400-5200-ból származó, kötözött fagyűrűvel bélelt kútra bukkantak a szakemberek.

Az ősrégi kút megtalálása és dokumentálása nagy figyelmet kapott a kutatók körében, hiszen hasonló korú leletek Európában csak ritkán fordulnak elő, különösen ilyen kiváló állapotban. Az már akkor kiderült, hogy a neolitikus kerámialeletek alapján nagyjából 7500 éves a kút, amely a kontinens legrégebbi ilyen leletének számított.

Az ásatási helyszín különlegessége, hogy a kút a Sajó egyik ősi medrének közelében épült. Az ovális akna és a 3,6 méter mély kút szerkezetét tölgyfából készült gyűrűkkel erősítették meg. Érdekesség, hogy ezeket a gyűrűket nem a kút közepén helyezték el, hanem annak délnyugati részén. Ez a megoldás valószínűleg praktikus célokat szolgált, mivel így az egyik kútoldal stabilabb maradhatott.

Egyetlen száraz időszak elpusztíthatta volna

A kutatók különleges elhelyezésű, oldalaik mentén kifúrt tölgyfadarabokat találtak, amelyeket vesszőkből készült kötelekkel kötöttek össze. Ez a kreatív megoldás egyértelműen mutatja, hogy a neolitikus építők milyen találékony technikákat alkalmaztak a kútbélés összeállításához. A kút alsó részén talált tölgygyűrű konzerválódása szintén rendkívüli. A kút belsejében kerámiatárgyakat és egy fából készült, vályúszerű edényt is találtak.

„Igaz, hogy a sajószentpéteri kút viszonylag sekélynek számít - az eddig ismert legmélyebb vonaldíszes kút több mint 15 méter mély volt -, mégis lenyűgöző belegondolni, hogy az akna és a faszerkezet kialakításához az egykori építők még csupán fából, agancsból, valamint csiszolt kövekből készült eszközöket használhattak. A kút fabélésének alsó részét a vízzáró agyagrétegek alatt elhelyezkedő, természetes sóderágyra ültették. A 60 cm magasságig konzerválódott faszerkezet páratlan épsége a talaj pH-értékének és a többé-kevésbé állandó talajvízszintnek köszönhető: az elmúlt 7000 év alatt akár egyetlen tartósabb száraz periódus is elegendő lett volna ahhoz, hogy a lelet teljesen megsemmisüljön”

– részletezték a kame.hu-n.

A következő években Tiszakürt közelében is újkőkori település maradványaira bukkantak, ahol szintén találtak egy faszerkezetes kutat, leletanyagokkal együtt.