Szent István nem létezett? Egy Angliában élő magyar történész szerint királyi volta egyáltalán nem biztos, cselekedeteit pedig az utókor találta ki

Szent István újraértelmezése: Berend Nóra könyve átformálja a történelmi képet

Berend Nóra (édesapja Berend T. Iván a Kádár-kor meghatározó, vezető történésze, MTA-elnök és a késői MSZMP prominens politikusa) legújabb könyve, a Stephen I, the First Christian King of Hungary – From Medieval Myth to Modern Legend nagy visszhangot keltett mind a történészek, mind a szélesebb olvasóközönség körében. Az Oxford University Press által kiadott mű célja nem kevesebb, mint újraértelmezni Szent István, Magyarország első keresztény királyának történelmi szerepét. Berend radikálisan új szempontokból vizsgálja meg a középkori uralkodót és a köré épített mítoszokat, megkérdőjelezve számos, a magyar nemzettudatban mélyen gyökerező elképzelést. A szerző állítása szerint az István-kultusz túlnyomórészt későbbi konstrukció, amely politikai célokat szolgált, és kevés valódi történelmi alapja van.

Berend könyvében többek között vitatja azt a hagyományos narratívát, amely szerint Szent István volt az első magyar keresztény államalapító. Szerinte a király szerepét túlzottan hangsúlyozta a történelemírás, és az állam megszilárdítása mögött valójában nem csupán egy személy állt. Az angliai kutató úgy véli, hogy a modern történészek hajlamosak felfújni Szent István jelentőségét, és azt állítja, hogy a róla kialakult kép valójában az évszázadok során politikai célok érdekében formálódott. Szerinte mindez „levegőre épült”, és az István-kultusz legfontosabb elemei valójában későbbi legendákon alapulnak​.

A források és a mítoszok kérdése

Berend könyvének egyik központi állítása, hogy a Szent Istvánról szóló források túlnyomórészt későbbi, megbízhatatlan szövegek, amelyek nem a valós eseményeket tükrözik. Például, a Koppánnyal vívott harc, amely a Szent István-legendárium egyik kulcsfontosságú eleme, valószínűleg egy 14. századi történészi konstrukció, amelyet az Anjou-ház politikai céljainak szolgálatába állítottak. Berend ezzel kapcsolatban rámutat, hogy Koppány alakja csak jóval halála után jelent meg a magyar történetírásban, és az ő szerepe is inkább politikai eszközként szolgált, semmint történelmi tényként​.

A szerző ugyanilyen kritikával illeti a Szent Jobb kultuszát is. Berend szerint az ereklye, amelyet a mai napig nagy tisztelet övez Magyarországon, valószínűleg középkori hamisítvány. Az első legendák, amelyek Szent István testi maradványairól szólnak, egyáltalán nem említik a Szent Jobbot, amely később, Hartvik püspök legendájában jelenik meg. Hartvik állítása szerint Isten egy angyal által küldött mumifikálódott kéz formájában adta át az ereklyét, de Berend szerint ez a motívum valószínűleg más szentekről szóló legendákból lett átvéve, és nem hiteles történelmi forrás​.

Történelmi vita és modern értelmezés

Berend radikális állításai nagy vitát váltottak ki a történész szakmában. Sokan vitatják, hogy a középkori források mennyire használhatók mai történészi szemmel. Font Márta történész például kiemeli, hogy bár Szent István korából kevés eredeti dokumentum maradt fenn, az Árpád-házi uralkodók által hagyott írott források még mindig jelentős számúak, különösen régiós összehasonlításban. Szerinte a magyar történelem korai időszaka, különösen az írásbeliség megjelenése szempontjából kiemelkedő, és fontos lenne ezt figyelembe venni Berend kritikájával szemben​.

A történettudomány vitája azonban messze nem zárult le. Berend könyvében hangsúlyozza, hogy az István-kultuszra épített nemzeti mítoszokat újra kell gondolni, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a modern nacionalizmus sok esetben ezekre az alapokra épít. A kérdés tehát nem csupán történeti jelentőségű, hanem mélyebb, kulturális és politikai vonatkozásai is vannak, különösen abban a tekintetben, hogyan alakult ki a magyar identitás a középkor óta.

Berend Nóra új könyve mindenképpen provokatív olvasmány, amely komoly szakmai vitákat fog generálni. Az írásmódja és az általa felvetett kérdések radikálisan új megközelítést kínálnak Szent István személyével kapcsolatban, és a magyar történelem egyik legfontosabb alakjának újraértékelésére ösztönöznek.

forrás: Újkor