Komoly baj lehet, ha ezt nem vesszük komolyan - a tudósok ismét megkongatták a vészharangokat a Kessler-szindróma miatt

A világban zajló sürgető problémák mellett a Kessler-szindróma talán kevesebb figyelmet kap, ám ha nem vesszük komolyan, elkerülhetetlenül űrkatasztrófa felé sodródunk. A gond gyökere, hogy az emberiség rengeteg hulladékot termel, ami nem áll meg a Kármán-vonalnál. 1957 óta elkötelezetten állítunk pályára műholdakat a kémkedéstől a GPS-navigációig.

1978-ban Donald Kessler és Burton Cour-Palais felismerte, hogy ez a folyamat fenntarthatatlan. Rámutattak: ahogy a Föld körüli tér megtelik működő és kiszolgált műholdakkal, az ütközések valószínűsége ugrásszerűen megnő. A 10 km/s-os átlagos ütközési sebesség miatt az objektumok hipersebességgel csapódnak egymásnak, elpárolognak, és hatalmas mennyiségű újabb törmeléket hoznak létre. Ez láncreakciót indíthat el, ami az alacsony Föld körüli pályát évtizedekre vagy évszázadokra teljesen használhatatlanná teheti. A kutatók már akkor javasolták a műholdfellövések korlátozását, de azóta csak felgyorsítottuk a folyamatot.

2026 júliusának végén mintegy 18 850 műhold keringett a Föld körül (~17 000 tonna összsúlyban). Eddig több mint 660 széteséssel, robbanással vagy ütközéssel végződő incidenst dokumentáltak. Kessler 1991-ben hangsúlyozta: a már meglévő adatok alapján a kaszkádszerű ütközések fogják meghatározni a jövőbeli törmelékkörnyezetet - még akkor is, ha a műholdak száma nem növekedne tovább. Ennek ellenére Elon Musk és más szereplők még több műholdat terveznek az égboltra juttatni.

Bár a modellek kezdetben lassabb lefolyást jósoltak, 2009. február 10-én bekövetkezett az első véletlen, műholdak közötti ütközés: egy működő műhold 11,6 km/s sebességgel egy 16 éve elhagyatott műholdnak csapódott. Kevesebb mint egy milliszekundum alatt mindkettő megsemmisült, közel 2000 nyomon követhető és mintegy 100 ezer centiméteres törmeléket hagyva maga után.

Ezt követte Kína szándékos műholdellenes tesztje, ahol a Fengyun-1C műholdat rakétával semmisítették meg. Ez 3300 nyomon követhető objektumot eredményezett - ez volt az űrhajózás történetének legrosszabb szétesési eseménye. Az Európai Űrügynökség (ESA) szerint a 800 km-es magasságban keringő műholdak veszélyes megközelítéseinek 30 százalékát még ma is ezen teszt darabjai okozzák.

Bár folynak kísérletek a törmelék befogására vagy a légkörbe juttatására (ahol eléghetne), a technológiai kihívások és a nemzetközi együttműködés hiánya miatt ez óriási feladat. A műholdak közgazdaságtanát vizsgáló friss tanulmányok arra figyelmeztetnek, hogy ha az alacsony Föld körüli pálya szabályozatlan marad, az egyéni profitérdekek megelőzik a megőrzés jövőbeli hasznát.

A kutatócsoport becslése szerint a Kessler-szindróma 2040 és 2184 között bármikor bekövetkezhet. A folyamat jelenleg is zajlik: 2026. szeptember 13-án egy hidegháborús műhold tört darabokra a Föld körül - számol be róla az IFLScience.