A tudósok sem akarták elhinni: elképesztő dolog derült ki a Föld múltjáról

A hegyekhez hasonló szárazföldi tömegek nagy mennyiségű tömeget koncentrálnak. Amikor ez nem az egyenlítő közelében található, kibillentheti a Földet. Az új bizonyítékok szerint ez a dinoszauruszok korában sokkal gyorsabban történt, mint napjainkban.

A kontinentális peremek ősi elöntései azt mutatják, hogy a Föld történetének bizonyos szakaszaiban a bolygó a saját forgástengelyéhez képest sokkal gyorsabban mozdult el, mint jelenleg. Bár a Föld létezésének 90 százalékára visszamenőleg nincs lehetőségünk nyomon követni ezeket a mozgásokat, az elmúlt 320 millió évből láthatók a felgyorsult elmozdulás nyomai: négy olyan szakaszt azonosítottak, amikor a mozgás lényegesen meghaladta az átlagos mértéket.

A Föld nem az az alaptagoltan és nyugodtan forgó test, mint amit az általános iskolai tananyag sugall. A tengelyprecesszió és a forgási sebesség finom változásai mellett létezik egy úgynevezett valódi sarkpontvándorlás (True Polar Wander – TPW) nevű jelenség is.

A TPW-t a Föld tömegeloszlásának megváltozása okozza, például a lemeztektonika révén. Ahogy a forgó tárgyak gyorsabban pörögnek, amikor tömegük közelebb kerül a forgástengelyhez, úgy a forgó gömbök is akkor a legstabilabbak, ha a legsűrűbb részeik az egyenlítő körül találhatók. Ha a tömeg a magasabb szélességi körök felé tolódik el, a gömb elmozdul a tengelye körül, hogy visszaszerezze a stabilitását.

A TPW jelenlegi sebessége körülbelül 10 centiméter évente, ami emberi léptékkel elhanyagolható. Dr. Mathew Domeier és az Oslói Egyetem kutatói szerint azonban ez nem volt mindig így, megállapításaik ugyanis rácáfolnak arra a nézetre, miszerint a TPW elhanyagolható vagy tartósan lassú lenne, rávilágítva annak szerepére a tengerszint-változásokban és más globális környezeti folyamatokban.

Amikor a sarkok elvándorolnak, a Föld óceánjaira ható centrifugális erők megváltoznak: egyes részeken emelkedik, máshol csökken a tengerszint. A szerzők négy olyan időszakot emelnek ki, ahol a tengerszint-változások nyomai illeszkednek a TPW mintázatához. A középső kréta korból, 100-90 millió évvel ezelőttről - a Spinosaurus és az Argentinosaurus korából - származó adatok szerint Észak-Amerikában és Európában nőtt, míg Dél-Amerikában és Kelet-Ázsiában csökkent a tengerszint. A késő jura korban, 150-140 millió éve - a Stegosaurus és a Diplodocus idején - ezzel szinte pontosan ellentétes mintázat rajzolódott ki. További két időszak, 200-190 millió, illetve 30-20 millió évvel ezelőtt kevésbé kifejezett, de statisztikailag még igazolható elmozdulási mintázatot mutat.

A valódi sarkpontvándorlás megváltoztathatja az egyes szélességi körök éghajlatát, és megzavarhatja a Föld mágneses mezőjét is. A tanulmány a Science folyóiratban jelent meg - írja az IFLScience.