500 millió éve készülnek ezek a rejtélyes alakzatok a Földön, most megtalálhatták az alkotójukat
Szinte tökéletes hatszögeket hagy maga után egy élőlény, amelynek nyomait félmilliárd éves kőzetekben és a mai óceánok mélyén egyaránt megtalálták. A tudósok évszázadokon keresztül keresték a tettest, egy új kutatás pedig minden eddiginél közelebb vihet a megfejtéshez
Kevés állat mondhatja el magáról, hogy 500 millió éve zavarba hozza az embert. A Paleodictyon néven ismert különös mintázat mögött rejtőző élőlény azonban még ennél is furcsább eset: nemcsak elképesztően régi nyomokat hagyott maga után, hanem úgy tűnik, ma is ott él valahol az óceán mélyén. A szabályos, méhsejtre emlékeztető hálózatok első pillantásra szinte mesterségesnek tűnhetnek. Egyenes járatok, éles sarkok és újra meg újra ismétlődő geometriai formák rajzolódnak ki bennük. A paleontológusok már évszázadok óta ismerik őket, azt viszont mindeddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani, milyen állat készíti ezeket.
A rejtély most közelebb kerülhetett a megoldáshoz.
Félmilliárd év választja el a nyomokat, mégis kísértetiesen hasonlítanak
Döbbenetes bizonyítékok kerültek elő Jézus utolsó napjairól – egy régész megmutatta a pontos helyet, ahol elítélték
Olvass tovább...
A Paleodictyon nem egy állat megkövesedett maradványa. Úgynevezett nyomfosszília: maga az élőlény eltűnt, de az általa létrehozott szerkezet fennmaradt. A legmegdöbbentőbb éppen az, hogy ezek a nyomok egészen különböző korokból kerültek elő. A kutatók hegyvidéki kőzetekben is megtalálták őket, többek közöt az Appenninekben és az Alpokban. Ez elsőre furcsa helynek tűnhet egy tengeri eredetű képződményhez, csakhogy ezek a területek egykor ősi tengerfenekek voltak. Mélytengeri járművek a jelenlegi óceánfenéken is rögzítettek hasonló járatrendszereket. Vagyis a rejtély nem pusztán a távoli múltból maradt ránk. Valamilyen élőlény ma is létrehozza ezeket a szerkezeteket.
Két meglepően hétköznapi állatcsoport került a tudósok célkeresztjébe
Andrea Baucon, a Genovai Egyetem paleontológusa és munkatársai azt vizsgálták, milyen állat mozgása és testfelépítése hozhat létre ennyire jellegzetes járatokat. A kutatás alapján a legvalószínűbb tettesek az ízeltlábúak. Közülük két csoport emelkedik ki: a mélytengeri ászkarákok és a felemáslábú rákok. Ez azért érdekes, mert távoli rokonaik egyáltalán nem számítanak egzotikusnak. Az ászkarákok közeli rokonait akár egy virágcserép alatt is megtalálhatjuk, míg bizonyos felemáslábú rákok a tengerparti homokban ugrálnak.
Zombi sejt segítheti legyőzni a rákot, óriási áttörést értek el a tudósok
Olvass tovább...
A kutatók szerint az állatok kemény külső váza és ízelt végtagjai magyarázatot adhatnak a Paleodictyon egyik legfeltűnőbb sajátosságára: az egyenes járatokra és a szokatlanul éles fordulókra.
De mire kell egy állatnak egy tökéletes hatszögletű föld alatti hálózat? Erre egyelőre nincs biztos válasz.
Korábban felmerült, hogy a járatok egyfajta „gazdaságként” működhettek, amelyben az állatok baktériumokat tenyésztettek táplálékforrásként. Az új kutatás azonban egy másik, legalább ennyire érdekes lehetőséget is felvet. Elképzelhető, hogy a hálózat egy állatkolónia kommunikációját szolgálja. A hatszögletű járatokon keresztül kémiai, hidraulikus vagy akár akusztikus jelek is továbbíthatók lehetnek.
Ennek bizonyításához azonban már nem elegendőek a fosszíliák. A kutatócsoport következő terve ezért víz alatti megfigyelőállomások létrehozása az óceánfenéken. A cél az, hogy végre működés közben figyelhessék meg a Paleodictyon készítőjét, és lássák, hogyan épül fel a különös hálózat.
