200 ezer hordó radioaktív hulladékot dobtak az Atlanti-óceánba - kiderült, mi történik, ha szivárogni kezdenek
A hordók jelenleg erősen romló állapotban vannak. A szakértők a helyszínen jártak, és most elárulták, hogy mit tapasztaltak, és azt is, hogy kell-e valamilyen bajtól tartanunk.
Mi, emberek nagyszerűek vagyunk dolgok előállításában, de történelmileg nem jeleskedtünk abban, hogy ésszerű módokat találjunk a megszabadulásukra. Remek példa erre az a 200 ezer hordó radioaktív hulladék, amelyet 1950 és 1990 között az Atlanti-óceánba dobtak.
Megfejtették a Kheopsz-piramis egyik legnagyobb rejtélyét - Egy hatalmas, eddig ismeretlen üreget találtak a kutatók
Olvass tovább...
Korábban azt hittük, hogy a mélytengeri lerakás kiváló ötlet a kis és közepes aktivitású radioaktív szeméttől való megszabadulásra, mert - a teória szerint - a hulladék elég hosszan maradna a hordókban ahhoz, hogy elveszítse sugárzási intenzitását. 1975-re azonban a lehetséges veszélyek már akkora aggodalmat keltettek, hogy életbe lépett a Londoni Egyezmény a tengeri környezet védelme érdekében.
Ez az egyezmény korlátozta a radioaktív hulladékok óceáni elhelyezését, amíg végül teljesen be nem tiltották azt. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy addigra már évtizedek óta ezt csinálták az emberek.
Hogy nyomon kövessék az okozott hatásokat, a tudósok rendszeresen visszatérnek az Atlanti-óceán északkeleti részén található helyszínre, hogy ellenőrizzék a hordókat és a környező ökoszisztémát. Idén májusban a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) által vezetett Nodssum projekt indult útnak, hogy megvizsgálja, befolyásolják-e - és ha igen, hogyan - a hordók a mélytengeri ökoszisztémákat.
Körülbelül 30 tudós tartózkodott a Pourquoi Pas? kutatóhajó fedélzetén, és segítette a Nautile tengeralattjáróval (a francia óceánográfiai flotta tagja) végrehajtott 20 legénységi merülést több mint 4700 méteres mélységbe. Eredményeik nem voltak jók, de nem is bizonyultak szörnyűnek.
Jó és rossz hírek is vannak a helyszínen tapasztalt állapotokról
A hordók jelenleg erősen romló állapotban vannak. Annyira, hogy többjükből már kiszivárgott a tartalom a környező vízbe. Ez - hogy őszinték legyünk - mindig is része volt a korai „dobjuk a radioaktív hulladékunkat az óceánba” tervnek. De ez nem jelenti azt, hogy valaha is jó ötlet volt.
A jó hír viszont az, hogy a helyszínen végzett mérések szerint az általános radioaktivitási szintek valójában alacsonyak maradtak, bár még így is magasabbak a normálisan várható értéknél. Lényegében a szennyeződés jelen van, de egyelőre nem jelent súlyos katasztrófát.
Az alacsony sugárzási szint lehetővé tette a csapatok számára, hogy a mintákat komolyabb sugárvédelmi felszerelés nélkül kezeljék. A mintákat most vízzel, üledékkel és élő szervezetekkel együtt laboratóriumba szállítják, hogy tovább vizsgálják, miként lép interakcióba a sugárzás a környezettel és annak élőlényeivel.
A képek tanúsága szerint egyes állatok már megtelepedtek a hordókon - újabb emlékeztetőül arra, hogy a vadvilágnak fogalma sincs a szemét fogalmáról, amikor új otthont keres.
Megcáfolták a bálnadalok legendáját, Einstein sokkal erősebb az óceánok óriásainál
Olvass tovább...
Sok minden került már elő az óceánokból
Ez a kutatás sajnálatos emlékeztető arra, hogy bár az óceánok kevesebb mint 0,001 százalékát figyelhettük meg eddig közvetlenül, a nyomunkat mindenképpen otthagyjuk rajtuk. A világóceán különböző pontjain végzett merülések meglepő felfedezéseket hoztak: volt, hogy egy hajóroncs keresése során végül egy csomó dobott mosógépet találtak, a Los Angeles-i partoknál pedig furcsa udvarok/gyűrűk alakultak ki a vízbe dobott vegyszeres hordók körül.
Lehet, hogy az összes szemetünket már nem tudjuk visszaszerezni, de a folyamatok tanulmányozásával remélhetőleg megalapozhatjuk az általunk előállított anyagok jövőbeli - és fenntarthatóbb - ártalmatlanítási módszereit - írja az iflscience.com.
