Brutális, nem ember alkotta képződményt találtak az óceán alatt, ötször nagyobb a Trianon előtti Magyarországnál

A környezetvédők és tudósok már hosszú évek, évtizedek óta foglalkoznak azzal az óceáni képződménnyel, ami egy véletlennek köszönhetően fedeztek fel a nyíl vízen. A Csendes-óceán szemétszigete legendás méreteket öltött, és mára már ötször akkora, mint a trianoni döntések előtti Magyarország. Sőt, hazánk jelenlegi méretének tizenhétszeresét tudja magáénak egy félig mesterséges monstrum. Az örvénylő műanyaghalom azonban az egyértelmű környezeti kockázata ellenére is valami különleges dolog részese is lett.

A kutatók rájöttek ugyanis, hogy az óceáni szemétsziget az élet melegágya lett, tengeri élőlény telepedtek meg rajta, találtak benne otthon. Ez egyértelműen bizonyítja a természet igazodási képességét, ahogy alkalmazkodva a körülményekhez az élet utat tör magának. Miközben az ember éppen elpusztítani próbája közvetve vagy közvetlenül.  

Súlyos gondot jelent a vizeink gondatlan és korlátlan szennyezése, és az, hogy ez a rengeteg óceánba került mesterséges szemét milyen óriási terhelést jelent az élő szervezetek számára. Egyrészt a közvetlen fizikai fenyegetés is veszélyes az állatok számára a különböző darabok miatt, másrészt a bomló mikroműanyagok is felhalmozódhatnak a szervezetekben, amelyeknek egy része végül a mi tányérunkon végzi.

A szennyezés egyik legismertebb példája a Csendes-óceán északi részén található Nagy csendes-óceáni szemétsziget. Az itt elhelyezkedő Észak-csendes-óceáni szubtrópusi örvényben valahol Hawaii és Kalifornia között helyezkedik, és a körkörösen áramló víz természetes módon gyűjti össze a lebegő törmeléket. Számítások szerint akár 1,8 billió műanyagdarabból is állhat ennek a képződmény súlya pedig akár 80 ezer tonna is lehet.

A szakemberek szerint az egyszerűbb tengeri élőlények már megtanultak együtt élni a szigettel, és élő- vagy költőhelyként használják azt. Tengeri makkok, rákfélék, tengeri rózsák és mohaállatok is megtelepedtek rajtuk, amik szaporodni is megtanultak ebben a szélsőséges környezetben, valamint állandó telepeket alkotva kihasználják, hogy az örvénylő mozgáson és sodródó szeméten kívül nincs egyéb ellenségük ebben a környezetben.

A tudósok ennek a folyamatnak adtak egy különleges nevet is a szemétsziget lakóinak köszönhetően: ezek az úgynevezett neopelagikus közösségek, amelyekben part menti és nyílt tengeri fajok élnek együtt a folyamatosan mozgásban lévő szemétszigeten.

Szerintük olyan a helyzet, mintha a természet alkalmazkodna a szennyezéshez, ám valójában ez inkább kényszerű megszokás. A műanyag ugyanis lehetővé teszi, hogy fajok hatalmas távolságokat tegyenek meg az óceánon, ami inváziós fajok terjedéséhez és az érzékeny tengeri ökoszisztémák felborulásához vezethet. A szemétsziget így egyszerre a globális szennyezés egyik leglátványosabb példája és egy figyelmeztető jel arra, hogy az emberi tevékenység milyen mélyen alakítja át bolygónk élő rendszereit.

(Forrás: Index)

Talán mégis van remény a szemétsziget felszámolására: