A Google a SpaceX-szel tárgyal napenergiával működő, AI-chipekkel felszerelt műholdak fellövéséről. A Project Suncatcher nem sci-fi, hanem a jelen.
Van, amikor a fantázia valósággá válik. Ez egy ilyen pillanat.
Mi az a Project Suncatcher?
A Wall Street Journal forrásai szerint a Google (pontosabban anyavállalata, az Alphabet) aktív háttértárgyalásokat folytat a SpaceX-szel arról, hogy kísérleti adatközpont-technológiákat juttatnának Föld körüli pályára. A projekt neve: Project Suncatcher.
A koncepció alapján napenergiával működő műholdakra a Google saját fejlesztésű TPU (Tensor Processing Unit) AI-chipjeit szerelnék, majd ezek a mesterséges égitestek gépi tanulási és mesterséges intelligencia számításokat végeznének az űrben.

A valóság durvább, mint a mozi: a Pentagon nyilvánosságra hozott 64 titkos UFO-aktát!
Olvass tovább...
A Google korábban jelezte, hogy más űrtechnológia szolgáltatókkal – köztük a Planet Labs-szal – is vizsgálja az együttműködési lehetőségeket. A vállalat nem kommentálta a SpaceX-tárgyalásokat, a SpaceX pedig nem reagált a sajtóhírekre.
Miért az űrben?
A kérdés jogos: miért nem marad a Földön az adatközpont? Több ok is van:
- Energia: A földi adatközpontok hatalmas energiafogyasztók. A legnagyobb gépi-tanulás klaszterek energiaigénye egy közepes város áramfogyasztásával vetekszik. Az űrben a napenergia korlátlanul és folyamatosan elérhető – nincs éjszaka, nincs felhő, nincs szennyezés.
- Hűtés: A számítógépek hűtése a földi adatközpontok egyik legnagyobb kihívása és költsége. Az űr természetes „hűtő" – a kozmikus háttérhőmérséklet közel van az abszolút nulla fokhoz.
- Kapacitás: A Földön az adatközpont-építés egyre nagyobb társadalmi és környezeti ellenállásba ütközik. Az űr elméletileg végtelen kapacitást és területet kínál.
- Biztonság: Egy orbitális adatközpont nehezebben támadható fizikailag, és a természeti katasztrófáktól is védett.

Ez az adatközpont még a Földön található, de hamarosan elavult technológia lesz Forrás: Profimedia
Mennyire reális ez?
Fontos hangsúlyozni: a Project Suncatcher jelenleg kísérleti fázisban van. Nem arról van szó, hogy holnap egy Google szerver kering majd a fejünk felett. A technológia tesztelése éveket vehet igénybe, és számos mérnöki kihívás áll még a megvalósítás előtt – a sugárzásvédelem, a latencia (jelkésleltetés), a karbantartás és a költségek mind-mind nyitott kérdések.
Ugyanakkor a tény, hogy a Google – a világ egyik legértékesebb technológiai vállalata – komolyan tárgyal erről, jelzi, hogy az ötlet nem pusztán a fantázia szüleménye.

Új égitestet találtak a Naprendszerben, átírják az űrkutatás szabályait a japán csillagászok legújabb eredményei
Olvass tovább...
Az AI energiaéhsége hajtja az innovációt
A háttérben egy nagyon konkrét probléma áll: a mesterséges intelligencia fejlődése egyre több energiát igényel. A nagy nyelvi modellek tanítása és üzemeltetése exponenciálisan növekvő számítási kapacitást – és ezzel energiát – kíván. Az iparág becslései szerint 2027-re az AI-adatközpontok energiafogyasztása meghaladhatja több ország teljes áramfelhasználását.
Az USA-ban Doug Burgum energiaügyi miniszter a héten hangsúlyozta, hogy az adatközpontoknak „hozzák a saját energiájukat" (BYOP – Bring Your Own Power), és ne a meglévő hálózatokat terheljék.

Visszafordíthatatlan esemény készül a világűrben, a Nasa figyelmeztet a katasztrófáról
Olvass tovább...
A Google űrmegoldása ebbe a trendbe illeszkedik: ha a Föld nem bírja az AI energiaigényét, akkor az űr lehet a következő lépés.
Amikor a Google és a SpaceX közösen gondolkodik az űrről, az nem sci-fi – az a következő ipari forradalom előszobája. A kérdés nem az, hogy megvalósul-e, hanem az, hogy mikor.

