Az űrhajós vérfagyasztó dolgot mondott, erről nem írnak a tankönyvek, ez van igazából a világűrben, megállt az újságíróban az ütő

A napokban adott interjút mindenki legnagyobb meglepetésére Charlie Duke, az Apollo-16 korábbi űrhajósa Szirmai Gergelynek az MVM YouTube csatornáján. Az Apollo-16 korábbi űrhajósa rengeteg érdekes kijelentést tett az interjú során, azonban Charlie Duke az interjú egy pontján egy hátborzongató kijelentést tett a világűrrel -és a Holdraszállás körülményeivel kapcsolatban.

Akadtak problémák az Apollo-16 fedélzetén

Volt egyáltalán bármilyen problémátok azzal kapcsolatban, ahogyan a tervezés zajlott, illetve ahogyan végrehajtottátok ezeket a roveres utakat? Történt valami, amire egyáltalán nem voltatok felkészülve?

Kérdezte az interjú egy pontján a Holdraszállással és a világűrrel kapcsoaltban. Charlie Duke pedig meglepő választ adott.

Nos, körülbelül hét órát késtünk a leszállással, ami mindent késleltetett, de a megtervezett EVA-kat – Holdfelszíni sétákat, ha úgy tetszik – sikerült végrehajtanunk, és a legtöbb tervezett tevékenységet teljesíteni tudtuk. Az első EVA során telepítettük a kísérleti berendezéscsomagot, majd előkészítettük a járművet, és elindultunk vele. Körülbelül két kilométert tettünk meg egy Plum Crater nevű helyig, ahol rengeteg felfedező munkát végeztünk.

A Hold felszínén akadnak dombok és kráterek, az Apollo-16 űrhajósai megmásztak párat a világűr csúcsai és völgyei közül.

A második EVA alkalmával dél felé indultunk, és megmásztuk az általunk Stone Mountainnek nevezett helyet, ami körülbelül száz méter magas domb volt. Majdnem felértünk a tetejére, találtunk egy viszonylag sík területet, ott leparkoltuk a járművet, és elkezdtük a kísérleteket. Fantasztikus kilátás nyílt onnan: át lehetett látni az egész völgyet, ahol leszálltunk, amely körülbelül tíz kilométer széles volt. Tisztán látszott a túloldal is, valamint egy célpont, ahová a harmadik EVA során terveztünk eljutni: ez a Big North Ray kráter volt. Ez egy nagy kráter, körülbelül 300 méter széles és 100 méter mély, és azt terveztük, hogy alaposan feltérképezzük

Ekkor az Apollo-16 űrhajósai egy meglepő felfedezést tettek a Hold krátereivel kapcsolatban.

Nagyon érdekes dolgokat találtunk, és ezek többször is módosították az útvonalunkat.

Kezdi Charles Duke az élménybeszámolóját a világűr – és a Hold – meglepő természeti képződményeivel kapcsolatban.

Érdekes kőzetek, nagyobb sziklák. Kifejezetten olyan sziklát kerestünk, amely alatt tartósan árnyékban lévő talaj található. Találtunk is egy megdőlt sziklát, amelynek az alja árnyékban volt, és úgy tűnt, olyan irányban áll, hogy oda soha nem süt be a napfény. A kutatók azt akarták megvizsgálni, hogy az ottani talaj sugárterhelése hogyan viszonyul a felszínen lévő, napsütésnek kitett talajéhoz. Ezért ez az egyik minta volt, amelyet kifejezetten szerettek volna, hogy begyűjtsünk.

Az Apollo-16 űrhajósai ezekből a kőzetekből haza is hoztak párat.

A küldetésünk során összesen körülbelül 200 fontnyi, vagyis majdnem 100 kilogramm kőzet- és talajmintát gyűjtöttünk össze a holdfelszínen töltött idő alatt. Nagyon alapos mintagyűjtést végeztünk.

A kőzetek mellett a Hold, és a világűr további furcsaságairól is hosszan beszél Charles Duke a Szirmai Gergelynek adott interjújában, a beszélgetést mindenképp érdemes meghallgatni: