Félelmetes, amit egy tudós mondott a magyarok eredetéről – nem is vagyunk magyarok?

A magyarság őstörténete a múlt homályába vész, lényegében a 800-as éveket megelőző időszakból semmi bizonyosat nem tudunk róla. A szűkösen rendelkezésre álló írott források és régészeti leletek alig kínálnak kapaszkodót ezen a téren.

Arról nem is beszélve, hogy csak körvonalazatlan sejtéseink vannak arról, milyen csoportokat is jelölnek az 1000–1500 éves szövegekben felbukkanó hunok, magyarok, türkök, szkíták, szittyák és más efféle népek. Könnyen lehet, hogy köztük szerepelnek az elődeink is.

Ugyanerről a témáról beszélgetett a közelmúltban Sudár Balázs történész a Szélsőközép nevű YouTube-csatornán. Az interjúból kiderül, hogy éppúgy túlzás volna Attila unokáinak nevezni magunkat, mint teljesen tagadni,

hogy bármi közünk lett volna a hunokhoz.

A tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy a honfoglaló magyarok genetikai rokonságban álltak az ázsiai hunokkal. Sztyeppei népekként hasonló életmódot folytathattak, a nyelvük viszont nem volt azonos, abban nincs változás, hogy a magyart továbbra is a finnugor nyelvrokonságba sorolják.

A hazai krónikás hagyományban csupán nagyon áttételesen beszélnek arról, hogy a magyarok a hunok leszármazottai lennének. Az ilyen megállapítások elsősorban a szájhagyományon alapulnak, tudományos tények alig támasztják alá.

„Úgy vagyunk testvérnépek, hogy a hunok gyakorlatilag kihaltak… A krónikás hagyomány szerint létezett valahol nagyon messze egy Ménrót nevű király a Hunor és Magor nevű fiaival, valamint egy sor más gyermekével. Aztán bekövetkezett az ökológiai katasztrófa, a túlnépesedés, és valakiknek menniük kellett. Így távozott Hunor és Magor az embereivel, vagyis nem a Csodaszarvast űzve találtak jobb helyet magunknak, hanem meg volt nekik mondva, hogy el kell menniük, különben összedől a rendszer”

– adott izgalmas magyarázatot a régi mondák tartalmára Sudár Balázs. Szerinte a sztyeppén ez teljesen normális történés, és számára megdöbbentő is volt, hogy Kézai Simon, a 13. századi klerikus honnan ismerte ilyen jól a sztyeppei problémákat.

Hunor és Magor tehát odébb álltak, és a bolgár Dúl király lányaival tulajdonképpen új népet alkottak. A Meótisz (a mai Azovi-tenger) vidékén telepedtek le, vagyis teljesen elszakadtak Ménrót Szkítiában maradt népétől.

„Lőn egy új nép, amit se nem hunnak, se nem magyarnak nem hívnak. Hunortól és Magortól származnak, meg a kísérőiktől, és hol hunokként, hol magyarokként emlegetik őket, de nem válnak el. Huszonvalahány generáción, 400-500 éven keresztül együtt élnek, vagyis nincsenek külön hunok és magyarok”

– mutatott rá a történész. Értelmezése szerint ezután a nemzetségek kettészakadtak, így jutott el a felük Attila hunjaiként a Kárpát-medencébe. Azok polgárháború következtében szinte teljesen eltűntek a föld színéről. Utánuk elindult a nép másik fele is, ezek a hátramaradottak voltak a magyarok, és ők már sikerrel vitték véghez a honfoglalást.

A beszélgetés teljes egészében itt nézhető meg: