A szlovákok leromboltak egy ősmagyar falut, szempillantás alatt a földdel tették egyenlővé

A Selmeci-hegyek előterében, a Garammenti-hátság északi részén, a Dobrica völgyében terült el valaha egy apró magyar református község: Mohi. A faluban minden évben október végén tartották a búcsút, a békeidőkben volt ott minden, ami egy jól működő közösségnek fontos. Kovácsműhely, drótostót, kosárfonó, kocsma, favágó, kőfejtő és napszámosok, akik betakarították az gyümölcsöket, zöldségeket, a kenyéradó búzát.

Mohinak már az 1200-as években saját imaháza volt, és bár a 16. században a török hódítás ide is elért, a település hamar talpra állt. A reformáció idején a kálvinista hit mellett döntöttek lakói, és II. József türelmi rendelete után, 1787-ben felépítették barokk-klasszicista stílusú református templomukat, amely csak évtizedek múltán kapott tornyot. 

Az emberek ekkor még derűsen énekelték a „Hej, a mohi hegy borának húsz forint az ára” című dalt, melyet később Kodály Zoltán tett halhatatlanná.

Kedves népszokás volt, hogy a 14. életévükbe lépő hajadon lányok és nőtlen fiúk évente megtisztították a helyi árkokat a kavicsoktól és a szamártövistől, majd a közös munka után, összeismerkedve, táncolva, nótázva, egy papírrózsákkal és szalagokkal ékesített bogáncsbokrot magukkal víve térjenek vissza a falu központjába, ahol vigalommal várták őket. 

A trianoni döntés Mohi életét is megváltoztatta

A település Csehszlovákiához került Trianon után, 1948-ban 33 magyar családot telepítettek ki a lakosságcsere-egyezményre hivatkozva. Bár a mohiak hűségesen őrizték hagyományaikat, például a különleges bogáncstáncot, az állam döntése a hetvenes években végleg megpecsételte a falu sorsát: lerombolják és atomerőmű épül a helyén.

„A megdöbbent mohiak hitetlenkedve vették tudomásul a csehszlovák állam akkori irányítóinak visszafordíthatatlan döntését: az országvezetők által a járás legelmaradottabb településének tartott Mohi kataszteri területén atomerőművet építenek, így a községet hamarosan fel fogják számolni”

– írta Kaszmán Toltán a Magyar7 hetilapban.

A Comenius Egyetem és a lévai Barsi Múzeum néprajzkutatói szerencsére még időben feltérképezték Mohi kulturális örökségét, fényképes dokumentációt készítettek és közel ötszáz tárgyi emléket mentettek meg. Ezek 2017-ben a lévai Dobó-kastélyban is kiállításra kerültek.

A falut tehát lerombolták, utolsó lakója 1982 tavaszán nézett vissza szülőföldjére, ahonnan ekkorra már hatmillió tonna földet hordtak el az építkezés miatt. A mohiak közül sokakat nyugdíjasként kis lakásokba költöztettek, de többen belerokkantak ebbe az önkéntelen száműzetésbe.

Ma már csak a felújított református templom és a temető őrzi Mohi emlékét, ahova csak tiltott úton közelíthet el az, aki látni akarja a múltat. A valaha szigetként álló magyar falu mára eltűnt, de az Egykori Mohiak Társulása időről időre újra összegyűjti azokat, akik október végén a Dobrica völgyére tekintve emlékeznek: volt egyszer egy falu, Mohi.

Készült egy összeállítás a még élő Mohiról, korabeli fotók alapján: